Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
28 ÁGH ATTILA végén a centrum oldaláról is kidolgozta a Világméretű felhalmozás 1492-1789 c. munkájában (1978), amelyben azonban az európai feudalizmus válságát és a kapitalizmusra való átmenetet csak abból a szempontból vizsgálja, hogy ment végbe a tőkefelhalmozás és a tőkés termelési mód világméretű fejlődése a 16—17. században.60 A Frank álláspontjában meglévő felemásság — kapitalizmus a világban és késői feudalizmus vagy korai kapitalizmus Európában - jellegzetes ellentmondás, amely a kapitalizmusnak az áru- és pénzgazdálkodással, a kereskedelemmel való azonosításából fakad. Az utóbbi azonosítás sokakat vezet ahhoz a nézőponthoz — érintőlegesen már említettük az Annales-körnél —, hogy előbb van világkapitalizmus, mint nemzeti kapitalizmus. Ez az álláspont igen gyakori a harmadik világgal foglalkozó marxista és polgári szerzők körében,61 míg egy másik vonal változatlanul a nemzeti, vagy legfeljebb az európai kapitalizmus fejlődésére koncentrál, s kapitalistának tekinti a városi gazdaság vagy a kereskedelem minden fejlődését.62 Európai feudalizmus vagy európai kapitalizmus, illetve európai feudalizmus vagy világkapitalizmus ellentmondásában vergődik a szerzők többsége. Ezen az alapon érthető meg Wallerstein A modern világrendszer (1974) c. munkája, amely voltaképp nem egyéb, mint az európai feudalizmus válsága, és a világkapitalizmus kialakulása témakörének összefoglalása, monografikus feldolgozása. Wallerstein azért fordul vissza a „hosszú 16. század” elemzéséhez, hogy magyarázatát adja a periféria „alulfejlődésének”, s egyben elsimítsa az európai feudalizmus és világkapitalizmus Franknál és másoknál implicite meglévő és sokszor explicite is felbukkanó ellentmondását. Munkája bármennyire is jelentős az „alulfejlődés” vádja elutasítása végett a nemzeti történetírás sáncai mögé mindinkább visszamenekülő polgári történetírással szemben, az ellentmondás feloldására nemcsak képtelen, hanem minden eddiginél látványosabban fogalmazódik meg nála. Nem is lehet másképp, mert a nemzeti történetírással szemben — amelynek praktikus elve, hogy csak nemzeti történelem van, világtörténelem nincs — annak az elvont ellentétét fogalmazza meg, vagyis szerint „a nemzeti államoknak nincs » önálló « történetük”, csak a világrendszemek van története.6 3 Wallerstein koncepciójának bírálatában csupán két nagyobb kérdéscsoportot szeretnénk érinteni. Az első az ibériai—spanyol—portugál fejlődés jellege, termelési módja a „világrendszer” kialakulásának időszakában, amelyet úgy fogalmazhatnánk: Tudott-e a feudális Spanyolország és Portugália világkapitalizmust teremteni? A második kérdéscso60A. G. Frank: World Accumulation 1492-1789, Monthly Review Press, New York and London, 1978 47. stb. *1 Lényegében minden externalista beállítottságú marxista álláspontjára jellemző ez. A polgári szerzők közül hadd említsük csak Ch. Verlinden: Les Origines de la civüisation atlantique, Albin Michel, Párizs, 1966,135. skk. c. munkáját. *tA. Otetea: A reneszánsz és a reformáció c. munkája eklatáns példa erre, A gazdasági reneszánsz és a kapitalizmus kezdetei c. fejezetben a reneszánszot teljességgel a kapitalizmus jegyében mutatja be, a tőke és munka konfliktusát mint alapkonfliktust visszaviszi a 13. századig, s azt fejtegeti, hogy az óriás tőkék felhalmozódásával és a hitelszervezet kiépülésével lehetővé vált a kereskedelmi tőke ipari tőkének való alárendelése. A kapitalizmus túlságosan korai datálásán túl, ami leginkább szembeötlő koncepciójában, az az egyenesvonalú fejlődéselv alkalmazása a Sweezy-modell nyomán, hogy a kereskedelem fejlődésével a kapitalizmus feltétlenül és gyorsan utat tör magának (i. m. Bp., 1974 45-46. stb.). ‘’World Inequality (ed. I. Wallerstein), Black Rose Books, Montréal, 1975. c. könyv előszavában, 16.
