Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
24 ÁGH ATTILA I összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az ötvenes években, a vita első menetében a történészek többsége a feudalizmus és kapitalizmus közötti átmenet hosszú, elnyújtott jellege és a belső hajtóerők fontossága mellett foglalt állást, de még nem tudta beépíteni koncepciójába a 16-17. századi világkereskedelem hatását Nyugat-Európa fejlődésére. Nagyon határozottan megfogalmazták azonban - mint például Ch. Hill —, hogy az ipari forradalmig terjedő korszak a társadalmi formációk fejlődését tekintve a feudalizmushoz, s csupán a kapitalizmus előtörténetéhez tartozik. Hill Engels Anti-Dühring-jét követve fejtegeti az abszolút monarchia kettős természetét, egyértelműen állást foglalva annak alapvetően feudális államformaként való felfogása mellett: „Valójában éppenséggel a kistermelő termelési mód emancipációja — amely a feudális társadalom általános válságából származott - vezette a feudális osztályt a 14. század közepétől a központi államhatalom megerősítésére, azért, hogy (1) elnyomja a parasztfelkeléseket, (2) a gazdag parasztoktól adózással elvonja az általuk visszatartott többletet, (3) a munkaerő országos szabályozását hozza létre, mivel a feudális hatalom helyi szervei már nem voltak elegendőek. Az abszolút monarchia a feudális monarchiának a megelőző feudális-rendi monarchiától különböző formája, de az uralkodó osztály ugyanaz maradt.”5 3 III. Világfeudalizmus vagy világkapitalizmus? A hatvanas években alapvetően megváltozott a feudalizmus általános válságával és a harmadik világ fejlődésével foglalkozó irodalom beállítottsága. A kapitalizmus konszolidálódott, az a közvetlen párhuzam, amelyet a feudalizmus és a kapitalizmus válsága között a vita korábbi résztvevői feltételeztek, mindjobban elvesztette jelentőségét. A volt gyarmati országok azonban sorra szabadultak fel, s a hogyan tovább kérdéséhez először i azt kellett megválaszolni, hogy milyen termelési módot örököltek a gyarmatosítástól, s ez * a termelési mód a korábbi prekapitalista termelési mód és a kapitalizmus sajátos szintézisének mutatkozott. így a hatvanas évektől kezdve a hangsúly fokozatosan áttevődött a világkapitalizmus történetére, mivel a nemzeti történetírás keretei - amelynek Dobb vonala csak marxista átértelmezését tudta nyújtani - látványosan szűkösnek bizonyultak a harmadik világ országai termelési módjának elemzésére. Az úgynevezett termelési mód vitában (The Mode of Production Controversy)5 4 a latin-amerikai iskola volt a kezdeményező, hiszen Latin-Amerika egy lépéssel előbbre tartott, mint a többi fejlődő ország, már a gazdasági függetlenségért vívott harc volt a napirenden, amikor másutt még a politikai függetlenségért vívott harc. A latin-amerikai iskolában a hatvanas években jórészt Sweezy vonala folytatódott tovább, Sweezy - és még inkább Baran — követői kerültek előtérbe, akik a társadalmi formációk átmeneteit a világrendszer szintjén tanulmányozták, s a belső fejlődés korábbi abszolutizálásával most a külső tényezőket, a világrendszer egészének törvényszerűségeit abszolutizálták. A feudalizmus általános válsága Nyugat-Európában ebből a nézőpontból nem az európai fejlődés problémája volt elsősorban, tehát a kapitalizmusra való átmenet SäUo. 121. 5 4 Erről részletesen beszámoltunk a The Labyrinth in the Mode of Production Controversy (Studies on Developing Countries sorozat, a Világgazdasági Intézet kiadása, 1980) c. írásunkban.
