Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
„KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG’23 drága keleti áruk importjából származott, mint a fűszerek vagy a mindennapi fogyasztási cikkek árának jelentős különbségéből két helyi piac között... A középkori pénztőkének ez a magatartása szkeptikussá tette Marxot azzal az igénnyel szemben, hogy a pénzjáradék növekedése önmagában véve közvetlen kapcsolatban van a feudális viszonyok hanyatlásával. A feudális járadékot a kapitalista földjáradéktól ugyanolyan gonddal különböztette meg, mint a kereskedelmi tőkét az ipari tőkétől... Marx azonban a kereskedelmi tőke növekedését a kapitalista termelési mód egyik előfeltételének tekintette.”4 9 A kereskedelmi tőke - és a városi gazdaság — sui generis progresszív jellegének mítoszát leromboló elemzésével Hilton nagyrészt előkészítette a hetvenes éveknek a harmadik világ fejlődését már közvetlenül érintő teóriáit a világkereskedelem és a kereskedelmi tőke retrográd jellegéről. Hilton az ötvenes években még mindenekelőtt a középkori tőke feudális kötöttségét mutatja ki az olasz és flandriai pszeudo-kapitalizmus zsákutcájában: „A kereskedelmi tőke nagy koncentrációja, a hitel és a cseremechanizmus kidolgozott rendszere a 13-14. század új jegye ... és mégis, látszólagos nemzetközi hatalmuk ellenére a nagykereskedők, akárcsak a 11—12. századi elődeik, alkalmazkodtak a feudális társadalmi rendszerhez. Érdekeik sokfélesége,. .. mind társadalmilag, mind pedig politikailag alkalmazkodóvá tette őket a feudális uralkodó osztályhoz ... A lényeg az, hogy a termelés és a kereskedelem kiterjedése ellenére a 13. században és a 14. század elején a régi társadalmi-gazdasági rendszer alapvonásai megmaradtak, és nem tűntek el a 17—18. századig.”49 50 Hilton láthatólag erőteljesen szembeszáll a feudalizmus felbomlásának korai datálásával, s nagyon markánsan megrajzolja az olasz pszeudo-kapitalizmus (reneszánsz) kontrasztját az angol korai kapitalizmussal.51 Egész álláspontját a formációelméleti megközelítés előtérbe állítása jellemzi, s az átmenet hosszú és ellentmondásos jellegének hangsúlyozása, s a Dobb-Sweezy-vita fontosabb anyagainak általa szerkesztett kiadásának előszavában (1976) már a Sweezy-vonal jelenlegi képviselőivel vitázva fogalmazza meg álláspontját, miszerint a 16. században még Angliában sem ért véget a feudalizmus, vagyis „Bármennyire is fontosak voltak azok a változások, amelyek szabad teret adtak a mezőgazdasági és ipari árutermelésnek, a feudális termelési mód alapvető viszonyainak átalakulása még nem történt meg.”5 2 49 Uo. 148-150. 50Uo. 152. 51 „A kapitalizmus korai szakaszainak tanulmányozására a legalkalmasabb a középkori Flandria és Közép-Itália textilmanufaktúráinak összehasonlítása a 16-17. századi angollal... A modern kapitalizmus eredeti indíttatását az angol textilipartól kapta, és nem a legfontosabb középkori gazdasági centrumokból alakult ki közvetlenül. Az alapjait a falusi háziipar rakta le, amely elmenekült a hagyományos városi centrumoktól. Tudjuk természetesen, hogy a céh-korlátozások voltak többek között az okai annak, hogy a városból a falura került át a súlypont... A probléma azonban megoldhatatlan szűkén vett technikai-gazdasági tényezők alapján, mivel a társadalmi-politikai tényezők legalább olyan fontosak ... A legkorábbi kapitalistáknak differenciáltan kereskedelmi érdekeik voltak, annyira összekapcsolódtak az európai feudális társadalmi-politikai viszonyokkal, hogy nem volt várható tőlük áttörés a kapitalizmus irányában. Flandriában a 14. század elején a francia királlyal és a nemességgel szövetkeztek a városi kézművesek és a parasztok ellen. A 14. századi Firenzében a polgári forradalom klasszikus modelljének legkevésbé heroikus mozzanata mintegy előrevetítette a jövő kísérletét - a polgárság a munkásoktól és a kézművesektől való félelmében csatlakozott a legyőzött nemességhez, és ezzel tönkrette saját osztályának jövőjét.” (Uo. 156-157). 51 Uo. 26.
