Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
„KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG’21 hogy a kereskedelmi tőke miért állt távol attól, hogy tartósan progresszív szerepet játsszon, és miért lépett olyan gyakran szövetségre a feudális reakcióval.”43 A Dobb és Sweezy közötti vita óta a társadalmi feltételek igen sokat változtak — nyilvánvaló lett a társadalmi formációk közötti átmeneteknek, és ennek megfelelően a harmadik világ fejlődésének sokkal bonyolultabb és elhúzódóbb jellege —, de mint Dobb fentebb idézett kijelentése mutatja, kettőjük eltérő alapállása végigvonul a feudalizmus és a harmadik világ fejlődéséről szóló vitán a mai napig. A kereskedelem szerepének eltérő értékelése egyértelműen elválasztja az externalista, a világrendszer szerepét hangsúlyozó koncepciókat az internalista, a belső (osztály (viszonyok fejlődését kidomborító koncepcióktól. A Dobb és Sweezy között az ötvenes évek elején megindult vitában hamarosan bekapcsolódtak a marxista történészek is, mint K. Takahashi, R. Hilton és Ch. Hill, s így az eredeti vita számos kérdése mélyebb, átfogóbb és részletesebb kifejtést nyert. Takahashi a vitában való hozzászólásában (1952) a feudális termelési mód rendszeres kifejtésére tesz kísérletet, és így érkezik el a feudális jövedelmek M. Bloch által említett válságáig (crise des fortunes seigneuriales) a 14-15. században. A feudalizmust azonban egészében véve igen dinamikus társadalmi formának mutatja be, amely nem vár külső mozgatóra a fejlődéshez. A fejlődés mozgatóereje azonban még belső mozzanatként tekintve sem a kereskedelem avagy a piacgazdaság, mivel a piac struktúráját a termelési rendszer belső szervezete határozza meg. Takahashi idézi Sweezy kritikájául még Postán megfogalmazását is: „A pénzgazdaság fejlődése nem volt mindig az a nagy emancipáló erő, amelynek a 19. századi történészek hitték... a piac kiterjedése és a termelés növekedése éppúgy vezethet a munkajáradék növelésére, mint csökkenésére.”44 Angliában is fellépett mindkét fent említett tendencia, de végül is a munkajáradék csökkenésének és a termelékenység növelésének tendenciája kerekedett felül. Amint R. H. Tawney klasszikus elemzéséből tudjuk, a 16. századtól kezdve az angol fejlődés már egyértelműen a földbirtokos—tőkés, bérlő—bérmunkás hármassága, azaz a mezőgazdaság kapitalizálódása felé tartott. Takahashi tehát — kritikai megjegyzései ellenére — lényegében Dobb mellett foglalt állást, és a belső fejlődés hajtóerejeként hangsúlyozta ki az egyszerű árutermelés növekedését a kapitalizmusra való átmenetben: „Dobb egyik legértékesebb hozzájárulása a történettudományhoz az, hogy az ipari tőkések eredetét nem az haute bourgeoisie soraiban keresi, hanem a kisárutermelők osztályában, akik éppen azon voltak, hogy megszabaduljanak a feudális földtulajdon uralmától, vagyis Dobb az eredetük keresésében a kistermelők gazdaságának belső viszonyaihoz nyúlt vissza, és nagyon fontosnak tartotta a kis- és középtermelők szerepét, mint a termelékenység emelése fő tényezőjét a korai kapitalizmusban.”45 Takahashi értékes hozzájárulása a vitához számunkra viszont az, hogy ezt a szempontot nemcsak az angol polgári forradalom elemzésében viszi tovább, hanem előretekint a kereskedelmi tőke viszonyának változása felé is, amely a továbbiakban döntő jelentőségű az ipari forradalom és a periféria alulfejlődése szempontjából: „a 17. századi angol forradalom, amely széttörte a feudális reakciót (abszolutizmus), egyben megtette az első 43Uo. 64. 44Uo. 77. 4 5Uo. 87-88.
