Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
20 ÁGH ATTILA lánosulása jellemez. Dobb szerint ez még nem kapitalizmus, hanem inkább késői feudalizmus, mivel a belső erők csak az angol polgári forradalomban érnek el döntő fordulatot, és jut el a fejlődés a kapitalizmusig. Sweezy szerint ez már nem feudalizmus, bár még csak korai kapitalizmus, mert a külső erők alapjában véve már lerombolták a feudalizmust, de a világkapitalizmus még csak elkezdte formálni a nemzeti kapitalizmust. Mindkét álláspont mögött a kapitalizmus keletkezésének túlságosan korai datálása rejlik - mint látjuk, ez még markánsabb Sweezynél, mint Dobbnál —, amely mögött viszont a feudalizmusnak a jobbágysággal, a kapitalizmusnak az áru- és pénzgazdálkodással, röviden, az egyszerű árutermelésnek a tőkés árutermeléssel való azonosítása rejlik, bármennyire is hangsúlyozzák mindketten — különösen Dobb —, hogy a bérmunka általánosulása egy későbbi és bonyolultabb folyamat.4 0 Végül egész koncepciójuk mögött az a politikai feltételezés rejlik — ami a II. világháborút követően általánosan elterjedt volt —, hogy a szocializmus első jelentkezése, azaz lényegi meghatározottságainak kezdeti és kezdetleges realizálódása gyorsan felbomlasztja a világkapitalizmus rendszerét, és így közvetlen választ ad a harmadik világ fejlődésének problémáira is. A kisárutermelés fejlődése Dobb és Sweezy számára egyaránt döntő jelentőségű a kapitalizmusra való átmenetben, álláspontjuk eltérése azonban jelentős, s ez legjobban Marx koncepciója eltérő értelmezésében mutatkozik meg. Marx A tőke III. kötetében ugyanis kifejti, hogy „Az átmenet a feudális termelési módból kétféleképpen történik. A termelő kereskedővé és tőkéssé lesz, ellentétben a földművelő naturális gazdálkodással és a középkori városi ipar céhhez kötött kézművességével. Ez a valóban forradalmasító út. Vagy pedig a kereskedő közvetlenül keríti hatalmába a termelést. Bármennyire jelentős ez utóbbi út történeljnileg mint átmenet... önmagában véve nem forradalmasítja a régi termelési módot, sőt, azt inkább konzerválja, és mint a maga előfeltételét megtartja”.41 Sweezynek a saját álláspontja logikája szerint mégiscsak ki kellett állnia a második út mellett, s ezért igen nagy erőfeszítéseket tett Marx tézise átértelmezésére,42 Dobb viszont erőteljesen hangsúlyozza annak következményeit, hogy Marx szerint csak az első az igazán forradalmi út: „Rengeteg bizonyíték van arra a kimagasló szerepre, amelyet a kapitalizmus hajnalán azok a kapitalisták játszottak, akik tömegesen bukkantak fel a kistermelők termelési módjából... Szerepük megértése, továbbá az osztályszövetség megértésének kulcsa is a polgári forradalomban, nevezetesen annak megértésében rejlik, 4 0 A totális egyszerű árutermelés modelljének történelmi realitása és az egyszerű árutermelés szerepe a kapitalizmus egész előtörténetében és történetében a marxi életmű egyik igen fontos, és szerintünk nemcsak elhanyagolt, hanem alapvetően félreértett problémája, amely gyakran vezetett súlyos hibákhoz a középrétegeknek a munkásmozgalomhoz való viszonya értelmezésében. Dobb és Sweezy nagy érdeme, hogy igen erőteljesen hangsúlyozza az egyszerű árutermelés jelentőségét a kapitalizmusra való átmenetben, akkor is, ha mindketten ellentmondásosan teszik ezt, s lényegében önálló termelési móddá léptetik elő az egyszerű árutermelést. Csak jeleznénk ez alkalommal, hogy a harmadik világ irodalmában - a kapitalizmus és a prekapitalista formációk találkozásának ábrázolásában - igen elterjedt az a francia marxistáktól származó megközelítés, amely szerint egy társadalmi formáció több — egy domináns és egy vagy több alárendelt - termelési módot foglal magában. Ezen az úton lehetséges volna szerintünk az egyszerű árutermelés „termelési módjának” beillesztése a feudalizmus és kapitalizmus mint „társadalmi formációk” közötti átmenet elméletébe. 41 Marx-Engels Művei, 25. köt., Bp., 1974. 315. 42Transition, I. k. 54-55.
