Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3

Joggal jegyzi meg R. Brenner Sweezy álláspontját összegezve és bírálva, hogy koncepciója rejtett előfeltevések egész során alapszik, mindenekelőtt azon, hogy a kereskedelem fejlődése önmagában véve közvetlenül megváltoztatja egyének, osztályok, rétegek viselkedését a racionálisabb, hatékonyabb, azaz kapitalista gazdálkodás irányába. Mindenekelőtt azt a jogosulatlan előfeltevést vitaija Brenner Sweezynél — Dobb érvelését folytatva —, hogy a földbirtokosok a világpiacon jelentkező kereslet hatására „racionálisan” döntöttek úgy, hogy az „abszolút többlettermék” növeléséről átváltanak a „relatív többlettermék” növelésére, tehát a feudális kizsákmányolásnak a változatlan termelési feltételek közötti fokozásáról a termelékenység fokozására, ami Sweezy számára a pénzjáradékra való áttéréssel egyúttal már a feudális függés felbomlását is jelenti. Egészében véve Brenner szerint „Sweezy hibája nyilvánvalóan az, hogy feltételezi a kapitalista racionalitás normáinak működését egy olyan szituációban, ahol a kapitalista társadalmi viszonyok nem léteznek, csak azért, mert a piaci csereviszonyok elterjedtek voltak... Sweezy egész koncepciója a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenetről azon az implicit feltételezésen alapul, hogy a kapitalizmus már létezik. Ez azért van, mert Sweezy hibásan úgy véli, hogy a város és a kereskedelem valamiféle embrionális kapitalizmust képeznek ... történelmi funkcionalizmusa révén a társadalmi átalakulást a társadalmi termelőerők fejlődése közvetlen következményének látja”.3 8

Sweezy álláspontjának gyengeségei és a Dobb koncepcióját továbbvivő Brenner kritikájának jogosultsága szerintünk nyilvánvaló. Ám Sweezy és Dobb nemcsak szélsőségesen ellentétes álláspontot képviselnek, hanem közös gyenge pontjaik is vannak, ahol álláspontjuk egészen közel kerül egymáshoz. Ahogy a II. világháborút követően a kapitalizmus végső felbomlását mindketten igen rövid és gyors folyamatként vetítették előre, s csak a mikéntjén vitáztak, úgy a feudalizmus felbomlása is mindkettőjük számára egy rövid és viszonylag gyors, igen koránra datált folyamat. A vita első menetét az ötvenes években tehát az jellemzi, hogy a kölcsönös bírálat végső soron feloldódik valamiféle megállapodásban, egy átmeneti társadalom feltételezésében a feudalizmus és kapitalizmus között, amely kísértetiesen hasonlít egy átmeneti társadalom feltételezésére a kapitalizmus és a (kifejlett) szocializmus között.

Dobb első válaszában (1950) így egyfelől bírálatát adja Sweezy externalista, kereskedelemcentrikus, leegyszerűsített modelljének, másfelől védekezni kényszerül saját leegyszerűsített modelljét illetően: „Senki sem állítja, hogy a parasztok osztályharca a földbirtokosok ellen egyszerű és közvetlen módon vezet a kapitalizmushoz. Amit ez az osztályharc módosít, az a kisárutermelők termelési módjának (petty mode of production) függése a feudális földbirtoktól, és ez az, ami végső soron eloldja a kistermelőt a feudális kizsákmányolástól. Ebből, a kisárutermelők termelési módjából.. . születik meg később a kapitalizmus.” Mégpedig úgy, hogy a 14-16. században „a kisárutermelők termelési módja kezdte megszabadítani magát a feudális kizsákmányolástól, de még nem volt alávetve - legalábbis jelentős mértékben - a kapitalista termelési viszonyoknak, amelyek végül is lerombolták azt”.39 A 15. és 16. század tehát mindkettőjük számára átmeneti szakasz a feudalizmus és a kapitalizmus között, amelyet az egyszerű árutermelés álta„KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG” 19

3’R. Brenner: i. m. 1977, 45, 48.

’’Transition, I. k. 59, 62. Dobb itt világosan megfogalmázza, hogy az átmeneti társadalom feltételezésében egyetért Sweezyvel.

2*