Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
18 ÁGH ATTILA értékre termelő társadalom. A „nyugat-európai feudalizmus alapjában véve konzervatív, a változásnak ellenálló jellege” következtében a változásnak tehát kívülről kell jönnie, s Sweezy szerint a (világ)kereskedelem ilyen külső faktor, a naturálgazdálkodás és az áru- és pénzgazdálkodás találkozásakor az utóbbi mint forradalmi elem fokozatosan, de lényegében automatikusan felbomlasztja az előbbit, tehát az egész feudális gazdálkodást is. A történelmi fordulópont Sweezy számára — aki Pirenne-re hivatkozik mint abszolút szaktekintélyre — a világkereskedelem újraéledése all. századtól a földközi-tengeri kereskedelem fellendülésével. Sweezynek tehát még a feudalizmus általános válságának elméletére sincs szüksége a maga externalista teóriájához, pontosabban, számára ez a válság már csak a világkereskedelem évszázadok óta tartó bomlasztó hatásának eredményeként, következményeként jelenik meg.3 s A feudalizmus felbomlása mögött az elsődleges hajtóerő (prime mover) Sweezy szerint a világkereskedelem mint külső hatás és nem a feudalizmus belső ellentmondásai, mint Dobb véli. Mihelyt a külkereskedelem deus ex machinaként kívülről megjelenik — először a levantei, majd az atlanti kereskedelem formájában, amelyeket nem a belső igények, hanem a világkereskedelem önmozgása váltottak ki —, megkeződik az áru- és pénzgazdálkodás gyors fellendülése és a feudalizmus felbomlása, mivel (1) a városi gazdaság eleve hatékonyabb, mint a falusi gazdaság, és az előbbi fellendülése az utóbbit is magával ragadja a racionális és hatékonyabb gazdálkodás irányába; (2) a kereskedelem fellendülésével megváltozik a termelők magatartása, mindjobban elterjed a cserére irányuló, haszon-maximalizáló üzletszerű magatartás; (3) a külkereskedelem élénkülése következtében radikálisan megváltoznak a földbirtokosok szükségletei, s megnő a kereslet az új áruk iránt, ami visszahat a kereskedelem fejlődésére; (4) a mindjobban növekvő kereslet kielégítésére a városi gazdaság csak úgy fejlődhet, ha menedéket nyújt a jobbágyoknak, és így összeomlik a feudális függés egész rendszere.36 Mindez Sweezynél valóban automatizmusként működik, s ez hozza őt leginkább zavarba, ugyanis a változások szerinte már all. században elkezdődnek, és már a 14. században beköszönt a feudalizmus teljes válsága, amely befejezetté teszi a kapitalizmusra való áttérést a 16. század végére. Ám ez a konfliktusmentes, egyenesvonalú fejlődés nemcsak önmagában ellentmondásos, hanem végeredményében is, a túlságosan korán elért kapitalizmus révén. Sweezy ezt a nyilvánvaló ellentmondást úgy igyekszik feloldani, hogy a feudalizmus és a kapitalizmus közé a 15-16. századra bevezet egy harmadik termelési módot, amelyet „prekapitalista árutermelésnek” nevez, de közelebbről nem határoz meg, csak negative jellemez: „Ebből következik, hogy a közbeeső szakasz nem a feudalizmus és a kapitalizmus egyszerű keveréke volt, domináns elemei nem voltak sem feudálisak, sem kapitalisták.”3 7 3 5 Uo. 36, 41-42. Pirenne elméletének részletes kritikáját adja Hilton Sweezyvel vitázva, s arra konkludál, hogy „Pirenne értelmezését a kereskedelem újjászületéséről és az európai feudalizmus gazdasági életében kiváltott változásról - amelyen lényegében Sweezy elmélete nyugszik - el kell vetnünk.” (Uo. 111.). 3‘Uo. 42-44. 37Uo. 49.
