Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
„KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG” 17 árutermeléshez, és kivezetett a feudalizmus válságából, s történelmi távlataiban a kapitalizmus kialakulása felé mutatott. Dobb koncepciójának sajátossága tehát az, hogy szembeszáll a marxisták között már korábban is elterjedt elképzelésekkel, amely szerint a kapitalizmusra való átmenet voltaképp nem egyéb, mint a feudalizmussal együtt létező, de tőle idegen embrionális kapitalizmus kiszélesedése. Ezzel szemben — írja Brenner — „Dobb elsőként képes arra, hogy érdemi kritikáját adja annak a felfogásnak, miszerint a gazdasági fejlődés a kívülről származó kereskedelemnek és a kereskedelmi tőkének a feudális társadalmi termelési viszonyokra gyakorolt, progresszív és bomlasztó hatásának eredményeként ment végbe.” Brenner szerint „nem a kereskedelem fellendülése adja a fejlődés dinamikájának eredetét... az európai kapitalista gazdasági fejlődés eredetének történelmi problémája a jobbágyságból a szabad bérmunka irányába fejlődő osztályviszonyok » önátalakításából « fakad, azaz az osztályharc az, amelynek révén ez az átmenet megtörtént”32. A parasztság osztályharca vezet a termelési és tulajdonviszonyok átalakulására, a jobbágyi függés megszűnésére — amely Dobb szerint lényegében a feudalizmus végét jelenti —, s a megváltozott termelési viszonyok között megnyílnak a termelőerők fejlődésének, a mezőgazdaság forradalmasításának lehetőségei. Dobb modelljében a kereskedelem fellendülése nem vált ki automatikusan kapitalista fejlődést — ellenkezőleg, mint látni fogjuk, a feudális kereskedelem szerinte konzervatív jellegű, és az áttérés ellen hat - a kapitalizmus felé az egyszerű árutermelést képviselő széles néptömegek törnek át. Dobb tehát egyfelől, igen helyesen, Marxnak azt a gondolatát hangsúlyozza, hogy a kereskedelem „fejlődése önmagában véve nem elegendő ahhoz, hogy valamely termelési módnak a másikba való átmenetét előidézze és megmagyarázza,”3 3 másfelől azonban a paraszti osztályharc mozzanatát maga is abszolutizálja, s a kapitalizmus keletkezését túl koraira datálja. Sweezy kritikája Dobb könyvéről (1950) minden korábbinál határozottabb állásfoglalás a - Dobb által bírált — extemalista, kereskedelemcentrikus nézőpont mellett. Jellegzetes viszont, hogy Sweezy ugyanazt az aktualitást hangsúlyozza, mint Dobb, amikor azzal kezdi tanulmányát, hogy „A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában élünk és ez a tény különös fontosságot ad a társadalmi rendszerek közötti korábbi átmeneteknek”.34 Mindketten tehát a kapitalizmus történelmi sorsára kérdeznek rá a feudalizmus válságáról vitatkozva, s alapvetően a kapitalizmus-értelmezésük tér el egymástól, s ez formálja sajátos feudalizmus-koncepciójukat is. Dobb szerint a kapitalizmus válságához a belső, nemzeti osztályharcok vezetnek el, Sweezy szerint pedig a kapitalista világrendszer külső ellentmondásai. Mindketten ezt a modellt vetítik vissza a feudalizmusba: mint láttuk, Dobbnál a feudalizmus válságából a kivezető utat a paraszti osztályharc jelenti, s minden egyéb csak — lényegében passzív — háttér; Sweezynél pedig maga a feudalizmus passzív mint teljességgel naturálgazdálkodó, azaz csak használati 31 Brenner: i. m. 1978.121. és i. m. 1977, 38. 33Marx—Engels Művei 25. köt. Budapest, 1974. 308—309. Ismeretes, hogy Marx a Tőke III. kötetében a kereskedelmi tőke történetét elemezve széleskörűen bemutatja a világkereskedelem—világpiac kialakulását a 16-17. században. A világpiac fejlődését maga is egyik döntő mozzanatnak tartja a kapitalizmusra való átmenetben, de erőteljesen aláhúzza, hogy „éppen ez a tény egészen téves nézeteket szült” (uo. 314.), mivel egyesek a kereskedelmet tüntetik fel az átalakulás hajtóerejének. 3 4 Transition, I. k. 33. 2 Századok 1983/1
