Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kovács Endre: Korszakváltás. Tények és tanúk (Ism.: Szarka László) 245
248 TÖRTÉNETI IRODALOM DOMRÁDY LÓRÁND: A MAGYAR GAZDASÁG ÉS A HADFELSZERELÉS 1938-1944 Akadémiai Kiadó. Budapest 1981. 2911. Dombrády Lóránd kitűnő, választott eszközeivel és eredményeivel a modern magyar történetírás átlagteljesítményeit messze meghaladó munkája - amely minden bizonnyal a szerző több éves kutatásainak összefoglalása - már historiográfiai megközelítésében is olyan kérdéseket vethet fel, amelyek a magyar történettudomány egészét illetően kérhetnek válaszokat. Aligha lehet vitás, hogy Dombrády Lóránd a két háború közötti időszak kérdéseivel foglalkozó magyar gazdaságtörténet szintéziseket is produkáló vonulatához monográfiájával olyan értelemben járul hozzá, hogy az általa végzett alapkutatások csupán a külföldi levéltári lehetőségek megragadásával válhatnak esetleg kiegészíthetővé. A Magyarországon található források tekintetében már aligha lehet mélyebbre menni, mint azt a szerző tette könyvében, s hogy ez mégsem válik egy sajátos értelmű információ-exhibicionizmussá, arról elemzései, az összefüggések keresésére irányuló végrehajtott szándéka tanúskodhat. Dombrády könyvének témaválasztását több szempont is indokolhatta: ezek között nyilván nem elhanyagolhatóan jelentkezett az a felismerés, hogy a két világháború közötti magyar hadsereg történetének megismerését lehetővé tevő töredékes források azokon a területeken kínálják a legtöbb lehetőséget, amelyek a katonapolitikával, a fegyveres erő politikai funkcióival csupán áttételek révén hozhatók kapcsolatba, de amelyek mégis meghatározhatták ezeknek az utóbbiaknak - történetírói szempontból kétségtelenül látványosabban ábrázolható - formálódását. Csupán hosszú lajstromkészítéssel tudná a recenzens mindazt felsorakoztatni, amiben a szerző a legtágabb értelemben újat hoz: Dombrády folyamatában ábrázolja a győri program születési körülményeit és annak megvalósítását - elemezve azoknak a tényezőknek befolyásoló és érintő hatását, amelyek tárgyi és alanyi oldalról, illetve e kettő bonyolult kapcsolatai révén járultak hozzá az eseménysorok alakításához. Az előbbit illetően plasztikusan ábrázolja a szerző a konjunktúra és az azt követő dekonjunktúra történetét a hadiiparban, míg a szubjektívabb vonatkozások között kap hangot a honvédelmi törvénynek a gazdaság militarizálásában játszott szerepe és az olykor már kettőshatalmi sajátosságokat tükröző ellentétek hatása, amelyek a politikai és katonai vezetést osztották meg. Helyeselni lehet, hogy a szerző ezeket a véleménykülönbségeket nem csupán hatásában, s tárgyalt témájának keretei között vizsgálja, de személyesítéssel — a miniszterelnök és a vezérkar főnökének konfliktusában — közelebb hozza az olvasóhoz. Dombrády Lóránd könyve — úgy tűnik — végérvényesen tisztázta a magyar hadfelszrelés történetét a második világháború időszakában - a repülőgép, a páncél- és gépjárművek, a lövegek és a gyalogsági fegyverek gyártásának folyamatait, a körülményeket és a számszerűségeket. E keretben szól a német hadsereg részére végzett bérmunka problematikájáról, a Németország részére végzett ipari tevékenység kiterjesztéséről, a közös repülőgyártási egyezményről, e program bővítéséről, s arról, hogyan alakult a magyar gazdaság német érdekek szerinti átrendezésének kísérlete 1944. március 19. után. Dombrády kutatási eredményei e területeken a német—magyar kapcsolatok szélesebb körű — a külpolitika és a katonapolitika történetét érintő - vizsgálatai számára is hasznosítható nóvumokkal szolgáltak. összefoglalóbb megközelítésben: Dombrády Lóránd a magyar hadigazdaság történetének funkcionális vizsgálatát végezte el — ebből következőben nem elégedett meg a tervek és financiális koncepciók, azok genezisének vizsgálatával, de ezeket mindenütt összevetette a megvalósítás konkrétumaival. Példázhatja ezt egyik legfontosabb kutatási eredménye is: „... a honvédség részére megszavazott hiteleknek csak 56,5%-át vették igénybe, ami aláhúzza azt..., hogy a hadsereg soha nem szenvedett hitel hiányában, a magyar viszonyok következtében azonban e hitelek felhasználása nem volt lehetséges”. (230.) A mű értékeihez kell sorolnunk a szerző megvalósított törekvését, hogy a gazdaságtörténetileg megragadható kérdések kauzáit és következményeit szélesebb összefüggésekbe — elsősorban katonapolitikai megközelítésekbe - helyezi, nem feledkezve meg a háborús gazdaságnak sok tekintetben olyan szubjektív elhatározások révén formálódó jellegéről, amely a katonai ihletésű állami beavatkozások révén gazdasági törvényszerűségek hatályát vonta kétségbe.
