Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kovács Endre: Korszakváltás. Tények és tanúk (Ism.: Szarka László) 245
TÖRTÉNETI IRODALOM 245 fenn semmiféle kapcsolatot az EAM-ELASZ-szal. De az is nyilvánvaló volt 1943 őszére, hogy a király és a kairói emigráns kormány hatalmának helyreállítására csak brit katonai segítségre számíthatott. A függelék a legfontosabb dokumentumok szövegét közli. Az amerikai álláspont részletes ismertetésével a szerző hasznos adalékokat nyújtott az egész kérdéskör további megvilágításához. Remélhetőleg kutatásait kiterjeszti az 1944—45-ös eseményekre is. Niederhauser Emil KOVÁCS ENDRE: KORSZAKVÁLTÁS Tények és tanúk, Magvető, Budapest, 1981. 394 1. A századforduló táján esedékessé, az első világháborút követően pedig elodázhatatlanná vált közép-európai állami, nemzeti átrendeződés, a Párizs környéki békekötések esetlegességei, igazságtalanságai az etnikailag amúgy is vegyes telepítettségű térségben közel húszmillió embert, köztük több mint hárommillió magyar juttattak a határokon túl kisebbségi sorsba. A „mindent vissza” jegyében fogant hivatalos magyarországi politika képviselői mellett Magyarországon és az utódállamok magyarjai közt egyaránt hamarosan jelentkeztek a szükségből valós erények kovácsolására törekvő személyiségek, csoportok, mozgalmak. A szlovákiai magyarság történetében a húszas-harmincas évek fordulóján a prágai, brünni, pozsonyi egyetemekről kirajzó „új arcú magyarok” nemzedékében tudatosodott először a lehetőség: a közel egy milliónyi csehszlovákiai magyarság helyzetének tisztázása, nemzeti és társadalmi érdekeinek programba foglalása, felkarolása; a demokratikus kisebbségi közélet megteremtése az a feladat, amelynek megoldása egyetemes érvényű eredményekkel járhat. Ennek a nemzedéknek a soraiból kerültek ki a mintegy százötven főt számláló Sarló mozgalom résztvevői is. Az egykori sarlósok közül többek is emlékiratban dolgozták föl életüknek ezt a korszakát, természetesen mindig külön hangsúlyt fektetve a Sarló történetére. A sarlós visszaemlékezések sorát számos új mozzanattal és a szóban forgó korszak egyenletesebb, árnyaltabb bemutatásával gazdagítja Kovács Endre emlékiratainak első kötete. A két vüágháború közötti korszak húsz évét huszonkét fejezetben, a memoáríró tudatos szubjektivitásával, saját élete, az iskolák, a fordulatokban gazdag pályakezdés eseményeinek, illetve színhelyeinek írói és történetírói eszközöket váltogató bemutatásával kíséri végig. A háromnyelvű Pozsony József Attila-i színekkel megidézett külvárosának képe, a családi hátteret felvillantó néhány emlék is jelzi, hogy a szerző „élő anyagot” dolgozott fel, képei korhűek, történetei atmoszférát teremtenek. A pozsonyi magyar gimnáziumnak szentelt fejezetek az államfordulat utáni hangulatról és eseményekről tudósítanak — egy érzékeny, szegény származása miatt gátlásos, ugyanakkor fogékony és könnyen tájékozódó fiatal szemével. A visszaemlékezés a történész utólagos — emlékirathoz illően nem annyira ítélkező, mint inkább eligazító kiegészítései, megjegyzései révén válik kerekké, sőt egy-egy esetben, mint például a pozsonyi magyar diákság, tanártársadalom, szerkesztőségek életérzésére, életére vonatkozóan, már-már forrásértékű ,/eljegyzéssé”, krónikává. A legtöbb adalékkal kétségkívül a három egymás mellett élő nemzet Pozsonyban régmúlt időkre visszavezethető kölcsönös kulturális (nyelvi) és politikai toleranciájáról szolgál a szerző. S jóllehet az asszimiláció minden fajtájára a tárgyalt korszakban is akadt példa bőven, a szerző szerint a polgári demokrácia intézményei jóval kedvezőbb helyzetet teremtettek a szlovákiai magyarok számára, mint amilyen körülmények közt a történeti Magyarország nem magyar nemzetei az államfordulatot megelőzően éltek. (66.) A „Magyarnak maradni” című fejezetben bővebben szól arról, hogy a csehszlovák nemzetegység masaryki ideája nemcsak a magyarok, hanem az egységes államnemzet fikciójával tömegeiben nem azonosuló szlovákság számára is idegennek bizonyult. Ugyanakkor a Szlovákiába áramló cseh hivatalnokok, tisztviselők, tanárok által közvetített polgáriasult cseh szellemiség termékeny önvizsgálatra késztette a fordulat után iskolapadokba kerülő magyar nemzedékek tagjait, s nem utolsósorban a cseh
