Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
16 ÁGH ATTILA nemzetközi kizsákmányolás mechanizmusaival.2 9 A két — általunk internalistának és extemalistának nevezett — irányzat között már az ötvenes évek elején megkezdődött a vita Sweezynek Dobb könyvéről írott kritikájával, s ez a vita mind közvetlenebbül kapcsolódott a harmadik világ fejlődéséhez. Sajátos módon, a vita a feudalizmus felbomlásával foglalkozott, de annak közvetlen kötődése a kapitalizmus mibenlétéhez és párhuzama a fejlődő országok problematikájával kezdettől fogva nyilvánvaló volt.29 30 Dobb maga is úgy véli számos szerzővel egyetemben, hogy a (nyugat-európai) feudalizmus számára az extenzív fejlődés — területi terjeszkedés és kizsákmányolás növelése — forrásai a 14. századra kimerültek, s így a feudalizmus önnön belső törvényeinél fogva eljutott válságához. Dobbnál is megtaláljuk a korábban már említett hibás köröket a maguk negatív visszacsatolásaival, amelyek elvezettek a feudalizmus általános válságáig: (1) a minél több földjáradék kiszorítására irányuló törekvés a termelőerők fejlődése lényegében azonos színvonalán végül is a földek kimerülésére, s még kevesebb járadék lehetőségére vezetett (a földesurak elszegényedésének Bloch-féle elve, amelyet később felerősített az árforradalom); (2) a városi gazdaság fejlődését korlátozta a szűkülő piac, s a kézművesség és kereskedelem válsága egyben korlátozta a termelékenység növelését a mezőgazdaságban; (3) a földbirtokosok a csökkenő járadékra az elnyomás, az erőszakszervezet növelésével reagáltak, de annak költségei és a háború pusztításai tovább rontották a helyzetet.31 Mégis, Dobb számára ezek a hibás körök csak egy általános háttért alkotnak, amelyben a termelőerők és a termelési viszonyok strukturális ellentmondása bázisán — a termelőerők fejlődését meggátolják a feudális, Dobb által alapjában véve jobbágyi függésként értelmezett, termelési viszonyok — az osztálykonfliktusok kiéleződnek, és a feudális társadalom az általános osztályháború időszakába lép. Szerinte alapvetően a jobbágyok osztályharca az, ami elvezetett a paraszti-vállalkozói 29P. Sweezy álláspontja először a The Theory of Capitalist Development (1942) fogalmazódott meg átfogóan. Sweezy és Baran közismerten Monopoly Capital (1966) c. közös munkájukban fejtették ki koncepciójukat, amelyre most nem akarunk részletesebben kitérni. 30 Dobb könyvéről közvetlenül megjelenése után számos recenzió íródott, köztük Polányi Károlyi Sweezy kritikája 1950-ben jelent meg, amelyet Dobb megválaszolt, historiográfiaüag mindmáig erre a vitára megy vissza a feudalizmus-kapitalizmus átmenetnek vüágtörténelmileg orientált, tehát a harmadik vüág fejlődését érintő vitája. Különös dolog, de tény, hogy a feudalizmus válságának problematikáját két olyan közgazdász fogalmazta meg a legmarkánsabban, akik semmiképpen sem tekinthetők középkor-kutatóknak, de az említett vüágtörténelmi orientáció lehetővé tette számukra a problematika éles felvetését. A vitához való legfontosabb hozzájárulásokat R. Hilton publikálta a The Transition from Feudalism to Capitalism New Left Review Editions 1978. c. kötetben. Ebből a kötetből is kitűnik, hogy a hozzászólók megpróbálták szintetizálni az egész marxista történetírás, beleértve a szocialista országok történetírása, eredményeit. A feudalizmus válságának elméletét tárgyalva Barg is igen pozitívan említi ezt a vitát, bár természetesen bizonyos vonatkozásokban bírálja is Hobsbawm koncepcióját (Vő.Barg: i. m. 1974, 34-35.). 31 Ezeket a hibás köröket a negatív visszacsatolásaikkal Dobb igen részletesen leírja, amelyre nem térünk ki, csak utalnánk R. Brenner Dobb on the transition from feudalism to capitalism (Cambridge Journal of Economics 1978/2 125-129.) tanulmányának c. fejtegetéseire. Mindhárom hibás kör - beleértve a Dobb által hangsúlyozott mozzanatot, a paraszti osztályharc erősödését is - megtalálható, mutatis mutandis, a harmadik vüág fejlődésében is. A modem világban manapság fellelhető hibás körök azonban már a világkapitalizmus következményei és nem ezen társadalmak eredendő elmaradottságából fakadnak. (Vö. M. P. Todaro: Economics for a Developing World, Longman, London, 1977 99-101.).
