Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Galántai József: Az első világháború (Ism.: Józsa Antal) 237
TÖRTÉNETI IRODALOM 239 követett politikai elképzeléseit. A Monarchia balkáni politikája nyilvánvalóan zsákutcába jutott. A szerbekkel vámháború folyt, amely aláásta a Monarchia pozícióit Szerbiában. A Bulgáriával való szövetség felvetette a Romániával való kapcsolat újabb tisztázását, a német szövetségessel való egyeztetés szükségességét. Az egyeztetésre 1914 tavaszán került sor, amelyet a könyv részletesen tárgyal. A szarajevói parádéról, a trónörökös meggyilkolásáról a legújabb kutatási eredmények alapján számol be. Részben önálló kutatási eredménynek fogható fel a júliusi háborús válság bemutatása; az osztrák és német döntés, Tisza István miniszterelnök ingadozása a Szerbiának küldött hadüzenetet illetően. A magyar miniszterelnök húzódozásának motívumai ezúttal kerülnek nemzetközi síkon a helyükre. Magyarország történetének tárgyalási keretei ezt kevésbé tették eddig lehetővé, bár sok adat és összefüggés — a szerző tollából — már napvilágot látott. Románia és Olaszország semleges maradt, 1914 nyarán nem lépett be a háborúba. Mindenesetre az a tény, hogy Olaszország — bár tagja volt a hármas (német-osztrák-magyar-olasz szövetségnek) - mégsem lépett fel az antanttal szemben, de a magyar polgári irodalom a jelenségre nem adta meg a kimerítő választ. A szerző pontos feleletet ad, s a szövetségi szerződésre hivatkozik. „A hármas szövetség - a Monarchia és Szerbia háborúja esetén - a semlegességen túlmenő kötelezettséget nem tartalmazott Olaszország számára, és hasonló volt a helyzet Romániát illetően, de a 7. cikkely szerint Olaszországot, illetve a Monarchiát rekompenzáció illeti meg, ha valamelyik újabb tért nyer a Balkánon . ..” (139.) A háború kirobbant, és a háborúellenes erők kudarcot szenvedtek. Galántai ismerteti a kudarc okaira vonatkozó álláspontokat, de tartózkodik a tudományosan kellően meg nem alapozott következtetésektől. A jelen szociáldemokrata történetírók egy részének az álláspontjával, hogy ti. a II. Internacionálé azért bukott el, mert pártjai nem tudták megakadályozni a háborút, Galántai József azt az álláspontot szegezi szembe, hogy az összeomlás oka nem a háború kirobbanása, hanem az, hogy az Internacionálé nagy pártjai a háborús kormányok támogatóivá váltak. Felsorolja, hogy a nemzetközi szocialista mozgalom milyen jelentős csoportjai nem hódoltak be az orosz bolsevikokkal egyidőben a nacionalizmusnak, a sovinizmusnak: a szerb szocialisták, Liebknecht csoportja Németországban, Angliában a Független Munkáspárt, a bolgár tesznyákok, az olasz és román szocialisták, az Egyesült Államok szocialista pártja, a skandináv országok szocialista mozgalma, a spanyol és a holland szocialista mozgalom egy része. (145.) Ismerteti a könyv az antant és a központi hatalmak hadászati terveit, a mozgósított hadseregeket. Európában a szemben álló erők viszonylagos egyensúlya alakult ki, a tengeren és a gyarmatokon a németek hátránya lényeges volt, ami ott hamar el is döntötte a küzdelmet. Ez a döntés nem jelentette azt, hogy a német gyarmatok ellenállása azonnal megtört. A német kelet-afrikai csapatok az őserdőkbe visszavonulva sokáig tartották magukat. (312.) A német Schlieffen-terv Franciaország gyors lerohanására épült, és a háború rövid lefolyásával számolt, viszont a valóságban Belgium lerohanása után a német támadás Párizs előterében, a Marne folyó vonalánál kifulladt, nyugaton állóháború alakult ki. Keleten, ahol az orosz mozgósítás vontatottságára, a lassú szállításra számított a központi hatalmak hadvezetése, a cári csapatok fő ereje a vártnál hamarabb jelent meg a hadszíntéren. Ennek következménye lett az osztrák-magyar haderő súlyos vereségsorozata már az első csatákban. 1914 végén az orosz csapatok már a Kárpátok hágóinál harcoltak, egy részüket birokba is vették. Kiderült, hogy a Monarchia német közvetlen segítség nélkül képtelen a háború továbbfolytatására. Az osztrák—magyar haderőt sorozatos kudarcok érték Szerbiában is. A gyors lefolyású háború helyett egy huzamos ideig tartó háborúra kellett berendezkedni. Az antant növekvő hadászati fölénye mellett a német hadvezetés nem vesztette el a győzelem reményét. Ebbe az irányban mutattak az Oroszországgal való különbékére irányuló próbálkozások. Erős oldala a könyvnek a központi hatalmak Balkán-politikájának az ábrázolása; a Dardanellákban történt partraszállás, a görög, a román és a bolgár hadbalépés bonyolult összefüggéseinek az ábrázolása. A világháború az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását eredményezte. A könyv bemutatja az Ausztria-Magyarországról emigrált politikusok nemzetiségi programjait, azok fogadtatását és az antanthatalmak támogatásának az evolúcióját. Bemutatja az ír nemzeti mozgalmat is, amely az antant belső frontját gyengítette; tárgyalja a lengyel mozgalmakat, ezen belül elsősorban az antantbarát irányzatot. Csak sajnálni lehet, hogy nem tért ki a szerző a központi hatalmak lengyelországi terveire, az e téren meglevő, majd a németek javára feloldott osztrák-magyar ellentétre. Pitsudski
