Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
„KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJ LETTSÉG' 13 A feudalizmus általános válságának elméletei a feudalizmus mint naturálgazdaság és a kapitalizmus mint pénzgazdaság éles szembeállítására épülnek, ugyanakkor az átmenet mégis folyamatos és zökkenőmentes számukra, hiszen a kereskedelem révén a feudalizmusban eleve jelen van a kapitalizmus — annak alapvetően naturális jellegével éles konfliktusban -, a kapitalizmusnak tehát voltaképp nem kialakulnia kell, hanem egyszerűen csak elterjednie a társadalom egészében, és így felülkerekednie a feudalizmuson.22 W. Kula, aki a feudális gazdaság modelljének kialakítására törekszik, visszautasítja a modem polgári gazdaságtannak azt a — hallgatólagos vagy kimondott - feltételezését, hogy racionalitás csak akkor lehetséges, ha általános pénzgazdálkodás van, mivel ezzel minden gazdasági tényező összevonható a pénzben mint közös nevezőben, mindennek van ára, amelyet a piaci szabad verseny alakít ki, s így a pénz mint közös nevező lehetővé teszi az összes gazdasági tényező összehasonlítását és előre történő kalkulálását. Kula egyrészt azt hangsúlyozza, hogy ez a túláltalánosított, idealizált, a társadalom és gazdaság abszolút szétválasztására alapozott modell a kapitalizmusra sem érvényes igazán, másfelől azt, hogy a racionalitás, a gazdasági mérlegelés és választás a maga sajátos formáiban a prekapitalista társadalmakra is jellemző: „Röviden, a gazdasági döntések közötti választás minden társadalmi-gazdasági formációban van. Egyetlen rendszerben sincs azonban választás valamiféle abszolút szabadság állapotában. Más szóval a döntéseket sohasem kizárólag a gazdasági számítás alapján hozzák meg. A választások sokkal inkább mindenkor társadalmilag determináltak.”23 Kula tehát elutasítja a feudalizmus - ahol a döntések tisztán tradicionálisak - és a kapitalizmus - ahol a döntések abszolút racionálisak, és a gazdasági tevékenység következményei az árak alapján előre pontosan kiszámíthatóak, s a gazdasági döntéseket csak és kizárólag gazdasági tényezők befolyásolják - weberiánus szembeállítását, hangsúlyozva, hogy a gazdasági életnek az árakon keresztül való szabályozása önmagában is tökéletlen mechanizmus, s a gazdasági tevékenység motívumai még a „tiszta” kapitalizmusban sem kizárólag gazdaságiak. A racionalitás fogalmának a feudalizmusra való kiterjesztése Kulánál nem a feudalizmus és kapitalizmus összemosására vezet, hanem világos megkülönböztetésére. A racionalitás elvével nem a kapitalizmust viszi vissza a középkorba az egyszerű árutermelés kapitalistává minősítésével, hanem ő is utal a naturálgazdálkodó és árutermelő gazdasági egységek szerves kapcsolatára a feudalizmusban, és a racionalitás sajátosságát keresi ezen viszonyok között. így válik lehetővé egy olyan álláspont, amely nem téveszti szem elől a gazdaságtörténeti folyamat egységét, és lehetővé teszi a gazdaság ciklikus mozgására való koncentrálást a feudalizmusban is, annak fetisizálása, a gazdasági élet kapitalista jellegű önállósítása nélkül, ugyanakkor a hangsúly mégis a társadalmi formációk váltására helyeződik. Kula kimutatja, hogy az áringadozásoknak, a piaci viszonyok mozgásának követése önmagában véve nem szilárd alap az egész feudális gazdaság mozgásának jelzésére. Nemcsak azért, mert a gazdaságnak ez a szelete nem önállósítható, és nem helyettesítheti * * A tárgyalt szakirodalomban a legerőteljesebben R. Brenner fogalmazza meg a The Origins of Capitalist Development: a Critique of Neo-Smithian Marxism, New Left Review 104, 1977 júliusaugusztus c. tanulmányában, hogy Sweezy, Frank és Wallerstein koncepciójában „a kapitalizmusra való átmenet sima, unilineáris folyamat, amely lényegét tekintve nem is átmenet... a kapitalista viszonyok keletkezése merő formalitásra van redukálva” (1. m. 39.). 23W. Kula: i. m. 169.
