Századok – 1983
VITA - Károlyi Mihályné: Megjegyzések Hajdú Tibor: "Károlyi Mihály: Politikai életrajz" című könyvéhez 176
VITA 205 535. old. (...) hogy ha 1949 és 1956 között nem emlékeztek meg érdemeiről, nem is folyt ellene rágalomhadjárat, mint a bebörtönzött kommunisták és szociáldemokraták ellen. Azzal rágalmazták, hogy felesége kivitte családja műtárgyait és ékszereit, és hogy Károlyi nem állt ellen a kapitalisták befolyásának, ihert öreg, gyenge és beteg volt. A történelemkönyvekből kihúzták a nevét. Bolgár Elek azzal fenyegette meg az utolsó napon a követségen, hogy ha nem tér haza, módjában van (a rendszernek), hogy a magyar parasztot ellenségévé tegye. — Tegyetek, amit akartok - vágta vissza férjem —, én bízom a magyar népben; egyszer meg fogja tudni az igazságot. Veletek nem dolgozom többé — volt a válasz. Major Ottó azt úja Károlyi Mihályról az „Élet és Irodalom”-ban 1978. augusztus 19-én, „Jellem a történelemben” című cikkében: „A dél-franciaországi Vence-ban, 1955-ben bekövetkezett haláláról a hazai sajtó egy mondatos jelentést közölt. Történetírásunk is mélyen hallgatott róla. Egy 1956-ban megjelent nyolcszázoldalas gyűjtemény névmutatójában azt olvassuk: » Károlyi Mihály gróf, földbirtokos, politikus, a Tanácsköztársaság kikiáltása után külföldre emigrált «. Nem is szólva arról, milyen képet ad Károlyi Mihályról maga a kötet, annak sajátos dokumentumválogatása.” A „Hit illúziók nélkül” sikere Magyarországon bebizonyította, hogy Károlyi Mihálynak igaza volt Bolgár Eleknek adott válaszában. A magyarság többsége, fiatalsága ma már megérti őt, és nem sikerült — minden törekvés ellenére sem —, az igazságot bemocskolni. Ezért nem adom fel a harcot, ez az én kötelességem. FÜGGELÉK A csatolt szemelvények Károlyi Mihály 1916-os naplójából származnak. (Az eredeti, kézzel írt szöveg tulajdonomban van.) Függelékként azért csatolom őket, mert megvilágítják Károlyi viszonyát az arisztokratákkal. (Lásd Hajdú könyvének 202. old.) NAPLÓ 1916 Július 4-én indultunk Konstantinápolyból és július 6-án reggel érkeztünk Budapestre. Ezen idő alatt a magyar politikától teljesen el voltam zárva. Még magyar újságokat sem olvashattam. Ez volt az oka annak is, hogy egy napi késéssel érkeztem, mert elindulásomkor azt hittem, hogy a Ház 4-én csak formai ülést tart, érdemleges ülés csak 7-én lesz. Ez az információ elindulásom előtt Apponyitól ered. Érthető csodálkozás fogott el, midőn éjjel Belgrádba érkezve, Széchenyi Dénestől és Mocsonyi Antaltól arról értesültem, hogy aznap, 6-án, nagy események történtek.
