Századok – 1983
VITA - Károlyi Mihályné: Megjegyzések Hajdú Tibor: "Károlyi Mihály: Politikai életrajz" című könyvéhez 176
206 VITA Pestre érkezve 1/2 10-kor felkeresett Lovászy Márton, aki elmondta, hogy Andrássy és Apponyi meghívták Batthyányi egy bizalmas megbeszélésre, amelyben elmondták neki, hogy Andrássy egy interpellációt fog benyújtani a Házba egy Bizalmi Tanács megalkotásának érdekében, mely eszmének Tiszát máris megnyerték. Lovászy azt mondta nekem, hogy érthetetlen előtte, hogy Batthyány ezt a tervet nem ellenezte, ő azonban közelebbit nem tud az egész dologról, csak azt, ami a Házban már megtörtént. Engemet roppant felháborított, hogy mindez így, a hátam mögött, távollétemben történt. Különben is, ezen kérdés a Függetlenségi Pártnak még elnöki tanácsában sem lett megbeszélve, és így a Párt tudta és beleegyezése nélkül teremtette meg Apponyi ezt a fait accompli-t. 10 órakor Lovászyval együtt Batthyányhoz siettem, és ott, mielőtt még Batthyány nyilatkozott volna, a leghatározottabban kijelentettem, hogy ebbe semmi szín alatt nem mehetek bele, éspedig azért, mert őrültségnek tartom, hogy a 48-as párt a háborúért most vállaljon felelősséget, ami különben is egész politikámmal ellenkezett. Azt is mondtam, hogy inkább felborítom a helyzetet, de engedni nem fogok, örültem is ennek az incidensnek, mely alkalmat adott nekem a pártszakadásra, örültem főleg annak, hogy demonstrálhatom azt, hogy ezzel a háborúval semmiféle közösséget nem akarok. Batthyány látható zavarban volt. Azt magyarázta, hogy ő semmiféle pozitív választ nem adott, és hogy ő bizonyos feltételek mellett volna csak hajlandó ebbe a kombinációba belemenni; a feltétel természetesen az volt, hogy a mi frakciónk is képviselve legyen. Én kifejtettem azt, hogy ez egy lehetetlenség, mert ennyire ellentétes külpolitikai nézetek mellett nem lehet közösen Andrássyval és Apponyival ellenőrzést gyakorolni. De különben is az ilyen felelőtlen ellenőrzést gyakorlatilag kivihetetlennek tartom. Batthyány azt magyarázta, hogy ő taktikai okokból nem utasította vissza kategorikusan ezt a tervet. Óhajtotta ugyanis, hogy Apponyi belemenjen, és ezáltal a válaszfal köztünk még nagyobb legyen. Mikor ugyanis azt mondta, hogy a Károlyi-frakciónak is részt kell vennie a Bizalmi Tanácsban, ezt csak azért mondta, mert tudta, hogy arról, hogy minket bevegyenek a Bizalmi Tanácsba, szó sem lehet. Erre hármasban elmentünk a Képviselőházba, és Andrássyt azonnal arra kértem, hogy aznap délutánra hívjon össze értekezletet, amelyen ő előadja tervét. Az értekezletet délután 6 órakor a Képviselőház egyik bizottsági szobájában hívták össze. Andrássy 2-kor nálunk villásreggelizett. Láthatólag feszélyezve érezte magát, hogy mindezt az én távollétemben tette. Hangsúlyozta azonban azt, hogy Batthyányi épp azért vonta bele a tanácskozásba, és minthogy Batthyány határozottan nem foglalt állást ellene, biztosra vette, hogy nekem sem lesz kifogásom. Mondta továbbá azt is, hogy ha ennek dacára, tekintve politikai különállásomat, nem egyezem személyesen bele, és Bizalmi Tanácsi állást nem vállalok, elegendőnek tartaná, ha elvi különállásomat hangsúlyozom - de ebből az incidensből kifolyólag pártszakadásra ne vigyem a dolgot, nehogy az Entente a stratégiai helyzet romlása folytán ezt úgy magyarázza, hogy Magyarországban a pártegység ezen okok miatt felbomlik, és egy olyan párt alakul, amelyről közismert, hogy a háború előtt az Entente-tal szoros összeköttetésben volt. Különben ő is helyesnek tartaná, ha Apponyitól elválok, mivel az ellentétek olyan nagyok, hogy egymás útjában vagyunk. Este 6-kor megjelentem az értekezleten. Jelen voltak: Andrássy, Esterházy Móric, Apponyi, Lányi, Hammersberg, Gál Sándor, Rakovszky, Zichy, Molnár apát, Vázsonyi, Bokányi, Batthyány, Beck, Lovászi. Andrássy felszólításomra előadta a tényállást. Itt kiderült, hogy teljes megegyezés létezett Andrássy, Apponyi, Rakovszky és Tisza között. Kiderült továbbá az is, hogy megállapodás történt már a személyekre nézve
