Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
12 ÁGH ATTILA s ezzel a feudális földjáradéknak mindinkább közjogi jellege lesz. Ez az átalakulás a földbirtokos osztály érdeke is, hiszen jövedelmét a továbbiakban az államgépezet garantálja vagy juttatja. A feudalizmus az új típusú abszolutista centralizált államban tehát nem megszűnik, hanem legmagasabb formájában szerveződik újjá, amelyben egyben most már valóban megteremtődnek a kapitalizmusra való átmenet előfeltételei20 Barg fenti álláspontját egészében véve elfogadható válasznak tartjuk az általános válság koncepciójára, magunk is úgy véljük, hogy a kapitalista termelési módra való átmenet a 18. és nem a 16. században történik meg Európában. Az általunk vizsgált szempontot követve azt hoznánk fel viszont kritikaként — anélkül, hogy a kiterjedt abszolutizmus-vita egyéb szempontjait érintenénk —, hogy Barg ezt a késői feudális társadalmat az elmaradottság-fejlettség-alulfejlettség világtörténelmi alternatívái figyelmen kívül hagyásával mutatja be Nyugat-Európában. Röviden szólva, szerintünk a sajátos és korai angol abszolutizmuson keresztül a viszonylagos angol elmaradottság felszámolásának folyamata játszódik le, amely éppúgy előkészíti a 16—18. századi angol fejlettséget, mint a francia, német és olasz ,#lulfejlettséget” (nem is beszélve Spanyolországról és Portugáliáról, amelyek, mint látni fogjuk, a nyugat-európai „alulfejlettség” tipikus esetét jelentik). A kontinentális abszolutizmus ezért nemcsak egyszerűen a feudalizmusból a kapitalizmusba való fejlődés egy sajátos, a korábbi angol abszolutizmustól tartalmában és irányában radikálisan eltérő formája, hanem egyben az angol alkotmányos monarchia ellenpontja is ebben az időszakban, vagyis olyan forma is, amelyet az angol vezetőszerep kényszerít ki. Magyarán szólva, a francia abszolutizmus — a polgárság feudalizálódásával a nemesség angol kapitalizálódása helyett — egyben a világkereskedelemben sorozatosan elszenvedett kudarcok következménye is. Az angolok monopolizálták a világkereskedelem használ és a periféria kizsákmányolását, és ez leblokkolta a kontinentális fejlődést, mindenekelőtt persze Franciaországban. Az abszolutizmus tehát mint a feudalizmus „legfelsőbb fokd’ nem pusztán a feudális és a kapitalizmus felé mutató viszonyok sajátos szintézise, amely az abszolutizmust általában és mindenütt jellemzi, hanem olyan sokarcú jelenség, amelynek sajátos egyedi formáit alapvetően a világérintkezés és világkereskedelem erőviszonyai alakítják. Ebben az összefüggésrendszerben tekintve a kontinentális abszolutizmus formái is igen eltérőek, nyugatról keletre haladva a kapitalizmus előkészítéséről mindjobban a feudalizmus új formákban való megerősödésére tevődik át a hangsúly.21 súlyozni, hogy a kétféle társadalmi forma nem vonható a késői feudalizmus közös nevezőjére, és történelmi perspektíváik ezért a valóságban is látványosan elválnak egymástól a 16-18. században. Mégis, azóta is újra meg újra visszatérő gondolat a történetírásban, hogy a hódítók és meghódítottak lényegében azonos szinten voltak — sőt India számos vonatkozásban még „fejlettebb” is volt, mint Anglia -, s ezt a közös társadalmi formát többnyire a késői feudalizmusban igyekeznek megtalálni. '' °Barg: i. m. 197-214. Barg szerint a japán - azaz a kisparaszti — forma a feudális társadalom klasszikus modellje Marxnál, amelyet a nyugat-európai fejlődés csak az abszolutizmusban ér el, vagyis korábban a nyugat-európai feudalizmus nem teljesedhetett ki (I. m. 200-204, 209.). 11 Az abszolutizmus fejlődésének és típusainak ezt a vonatkozását különösen az ipari forradalomra való áttérést vizsgáló gazdaságtörténeti szakirodalom taglalja, kihangsúlyozva az állam és annak sajátos formája fontos szerepét az iparosításra való átmenetben (Vö. B. Supple: The State and the Industrial Revolution, in: The Fontana Economic History of Europe, 3. köt., The Industrial Revolution 1973 301-357.).
