Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3

.KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG’11

társadalmi-gazdasági viszonyokat, kapitalista gazdasági kategóriákat alkalmaznak a középkorra, lényegében tehát a »kapitalizmus örökkévalóságának« dopschi álláspontjára helyezkednek ... A késő középkor olyan jelenségei, mint az uraság-seigneur-lord saját szántójának megszűnése, a domaniális föld haszonbérletbe adása... bérmunka alkalmazása, a parasztság vagyoni differenciálódása ... mindez még nem jelenti, hogy a tulajdonképpeni kapitalizmus behatolt a mezőgazdaságba. A feudális termelési viszonyok alapjukat tekintve eközben érintetlenek maradtak.”17 A 14-15. századi „válság” szerintünk valóban nem vezetett a kapitalizmusra való átmenethez, s ezért nem is lehetett a „feudalizmus általános válsága”. A jobbágyi viszony megszűnése és a pénzjáradékra való áttérés, amint Szkazkin kiemeli, még nem jelenti a feudalizmus felbomlását. Szkazkin azt is jól látja meg, hogy az általános válság koncepciójának alapvető hibája az, hogy szerinte „az egyszerű áru- és pénzgazdálkodás, valamint a kapitalista gazdaság között nincs elvi különbség,” vagyis „ezek a szerzők hajlamosak leegyszerűsíteni a feudalizmus termelési viszonyainak felbomlási folyamatát, túlságosan hamar emlegetik a feudalizmus felbomlását és elhalását és a kapitalista viszonyok kialakulását”.18

Barg az általános válság elmélete részletesebb kritikáját adva egy általánosabb konklúzió, vagyis a világtörténeti-formációelméleti általánosítás felé lép tovább, amikor a 14—15. századi válság eredményeként létrejött társadalmat nem pusztán változatlanul feudálisként jellemzi, hanem a feudalizmus „legfelsőbb fokaként” mutatja be, amelyből már valóban adott a kapitalizmusra való átmenet lehetősége. Barg tehát nem csupán azzal érvel, hogy a feudális gazdálkodás egyáltalán nem záija ki eleve az ám- és pénzviszonyokat, s így a pénzjáradékra való áttérés sem jelentheti a kapitalista viszonyokra való átmenetet — akárcsak a feudális földbirtok segniorális-domaniális formájából a parasztiparcellás formába való áttérés —, hanem azzal is, hogy a pénzjáradékra, mint a feudális földjáradék legmagasabb formájára — s egyben a paraszti-parcellás földbirtoklásra — éppenséggel a feudalizmus legfelső foka, legfejlettebb formája épül fel. Ez a legfejlettebb forma ugyanis szükségképpen feltételezi a szélesedő árutermelést és növekvő pénzgazdálkodást, s a paraszti-parcellás földbirtoklás társadalmi rendje is feltételezi a centralizált államgépezet növekvő politikai (erőszakszervezet) jelentőségét és fokozódó gazdasági szerepét. A feudális földjáradék fő formájává fokozatosan az állami adó válik, s így a feudális kizsákmányolás is általánosul, és állami jelleget nyer. Az állam fokozatosan átveszi a földesúr funkcióit — sőt, Barg szerint, az állam avagy az uralkodó mintegy általánosuk földtulajdonosként is fellép mint az ország összes földjének tulajdonosa19 —,

1 ’Szkazkin: i. m. 229-230.

1 8 Uo. 223—224. Szkazkin az álláspontját Angliára vonatkoztatva is megfogalmazza, amely az átmenet legvitatottabb kérdése: „a XIII—XIV. század Anglia agrártörténetében a kommunikációnak és a feudális pénzjáradék végleges érvényre jutásának ideje, amikor felgyorsult ütemben zajlik a majorsági szántó felszámolása, a parasztok felszabadulása a személyi függőség alól, azaz a jobbágyok copyholderekké válása ... ám mindez a feudális viszonyok keretén belül történik, és semmiképpen sem tekinthetjük úgy, mintha a kapitalista viszonyok már kialakulóban lennének.” (I. m. 231.)

1 9 Bargnak ezt a fejtegetését azért tartjuk különösen fontosnak az abszolút monarchia általános földbirtokosként való fellépéséről (i. m. 209.), mert ez magyarázatot adhat arra, hogy miért látták a 16-18. században olyan közelinek az európai abszolutizmus és a keleti államok, az ázsiai termelési mód késői formája (Moghul birodalom stb.) párhuzamát. A hasonlóságot felerősítik a politikai hatalom abszolutista-centralizált vonásai, a hivatalszervezet dominanciája és az állam gazdasági szerepe, az adózás és a kizsákmányolása állami-közjogi formájának túlnyomó jelentősége stb. Aligha kell hang-