Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
„KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG” 9 A ciklus-elméletek közvetlenül vezetnek a válság-elmélethez, hiszen, mint láttuk, a visszaesés periódusai különböző szinteken ismétlődnek, s az évszázados fázisok idődimenziójában egész válságkorszakként jelentkeznek a 14—15. századot illetően. A feudalizmus általános válságának problémája így szükségképp fakadt az ötvenes években a gazdaságtörténeti megközelítésből, amelyet akkoriban erőteljesen befolyásolt a kapitalizmus általános válsága problematikája.1 3 Wallerstein A modem világrendszer c. munkájában a feudalizmus általános válsága alábbi összefoglalását adja: „1150 és 1300 közé esik a terjeszkedés (expansion) Európában a feudális termelési mód keretei között, amely egyszerre volt földrajzi, kereskedelmi és demográfiai. 1300 és 1450 között a terjeszkedés összehúzódássá változott mindhárom szinten, földrajzilag, kereskedelmileg és demográfiailag egyaránt... A válságnak három fő magyarázata van. Az első szerint lényegében ciklikus gazdasági trendek terméke volt. A teijeszkedésnek az adott technológia bázisán lehetséges optimális pontját elérték, ezért összehúzódás következett. A második szerint lényegében egy évszázados trend terméke volt. A terméktöbblet kisajátítása a feudális termelési mód egy évezrede alatt egy ponton túl már csökkenő földhozadékra vezetett. Amíg a termelékenység stagnált — vagy éppen csökkent a talaj kimerülése miatt — a technikai újításhoz szükséges strukturális motiváció hiánya miatt, addig a terméktöbblet termelői által viselt teher állandóan növekedett az uralkodó osztályok kiadásainak növekvő mérete és szintje miatt. Már nem volt több, amit ki lehetett volna sajtolni a termelőkből. A harmadik magyarázat klimatikus. Az időjárási változások Európában egyszerre csökkentették a talaj termékenységét, és növelték a járványokat.”* 13 14 Jellegzetes, hogy Wallerstein azonosítja a fellendülést a terjeszkedéssel, az expanzióval és a visszaesést az összehúzódással, s ezzel nála a feudalizmus általános válságából a kiút predetermináltan magában rejt egy újabb expanziót, ezúttal a kapitalista világgazdasággá kiszélesedést. Ennek jegyében próbálja egyesíteni a technicista, szociológizáló és klimatikus magyarázatokat, tulajdonképpen nem szintetizálva, hanem egy negyedik szempont mozzanataivá redukálva azokat: „Az első és harmadik magyarázat hiányossága, hogy hasonló ciklikus és klimatikus változások máskor és másutt is előfordultak anélkül, hogy egy kapitalista világgazdaságot hoztak volna létre, mint a problémák megoldását. Az évszázados trendre hivatkozó magyarázat helyes lehet, de a dolog természetéből fakadóan nehéz olyan statisztikai analízist nyújtani, ami a társadalmi átalakulás kielégítő magyarázatát adná. Szerintünk a legvalószínűbb az a feltevés, hogy a feudalizmus válsága az évszázados trend, a közvetlen ciklikus válság és a klimatikus változások találkozásából állításban F. Mauro fejtette ki és írta le tízéves és fél-Kondratyev-ciklusokban (Vö. Kula: i. m. 24-25., Chaunu: i. m. 234-235.) Szemben Frankkal és Wallersteinnel, Chaunu a nemzeti kapitalizmust csak a 18. század végétől említi, a 16-18. századot a feudalizmus és a kapitalizmus közötti hoszszú átmenet időszakának tartja (Chaunu: i. m. 217-218.). 13A feudalizmus általános válságának problémája végigvonul az általunk alábbiakban elemzett Dobb-Sweezy-vitán. A kapitalizmus általános válságának hatása a problémafelvetésre talán R. Hilton: Y eut- il une crise générale de la féodalité? (Annales Vl/1, 1951 január-március) c. tanulmányában mutatkozik meg leginkább. Az általános válság problémájának legutóbbi összefoglalását P. Anderson Passages from Antiquity to Feudalism New Left Review Books, 1977, 197-200. c. könyvében adja. Az alábbiakban Wallerstein összefoglalását követjük, mert ő élesebben mutatja be az általunk bírálni kívánt ellentmondásokat. 1 4 Wallerstein: The Modern World System, Academic Press, 1974. 37.
