Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
8 ÁGH ATTILA Nehezen lehetne elvitatni, hogy a prekapitalista társadalmakban a földművelés dominanciája miatt nagyon nagy jelentősége van az időjárási tényezőknek, s azok ciklikus változása nagyban befolyásolja a társadalmi-gazdasági élet ritmusát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a természeti tényezőket elfogadhatjuk közvetlen, mechanikus determinánsoknak, amelyek a társadalmi-termelési viszonyok rendszeres közvetítése, tehát áttételek nélkül meghatározzák a társadalom fejlődését. A 2—4 éves rövid és a tízéves középtávú ciklusok — a helyi sajátos éghajlati-időjárási tényezőknek megfelelően — szembetűnően jelentkeznek a harmadik világ korábbi és jelenlegi fejlődésében is, sőt hosszabb távú időjárási tendenciák is kimutathatók, mint az esőzések mintegy 150 éves periodicitása, a sivatag kiterjedése és visszahúzódása a Száhel-övezetben. Az időjárási természeti tényezőknek rendkívüli hatása van, de éppen a harmadik világbeli társadalmak különböző reagálása mutatja egyértelműen, hogy ezek a tényezők még a legfejletlenebb társadalmakban sem hatnak közvetlen, mechanikus determinánsként. A harmadik világ országainak a világkereskedelembe való bekapcsolódása óta pedig egyértelmű, hogy annak ciklusai nagyobb hatást fejtenek ki, mint az önmagukban vett helyi ciklikus ingadozások. A ciklus-elméletnek a feudalizmus történetére való átvitele egyfelől tehát számos ponton a természeti redukcionizmus hibájában szenved, s ehhez másfelől nagyon szervetlenül kapcsolódnak a kereskedelemnek és az árváltozásoknak a kapitalizmusból lemásolt ciklusai. Az árváltozások és a kereskedelem volumenének ingadozásai — ha eltekintünk is az adatok természetével járó igen nagy pontatlanságtól - merőben felszíni jellegűek, és alig adnak képet a társadalom egészének változásairól. A 2—4 és a tízéves ciklusokkal csak igen erőszakoltan hozhatók kapcsolatba, az árváltozásoknak és a megélhetésnek a demográfiai változások irányába vezető összefüggései még a fél-Kondratyev-ciklusok szintjén sem egyértelműen kimutathatók. Az árváltozások és a kereskedelem ingadozása évszázados, hosszú távú trendje kétségtelenül igen fontos mutató, de nem önmagában, hanem a termelés egész rendszere változásának egyik jelzéseként, vagyis mindenképpen vissza kell térnünk a társadalmi termelés területére, amelyet a ciklus-elméletek nem vagy alig érintenek. Az Annales-iskolánál egyértelműen nyomon követhető a ciklus-elméletnek a világkapitalizmus kereskedelmi ciklusokként való felfogása is — a kereskedelmet a középkorban, Pirenne nyomán, eleve kapitalistának értelmezve —, Chaunu például a ciklusokat a sevillai kikötő kereskedelmének ritmusa alapján állapítja meg. Ha viszont a kapitalizmus a társadalom egyik, nevezetesen a kereskedelmi szférája, amely sziget a feudális társadalomban, de a 15—16. századtól világkereskedelemmé szélesedik, akkor az is világos, hogy világkapitalizmus nemcsak előbb van, mint nemzeti kapitalizmus, hanem a világkapitalizmus egyben a nemzeti kapitalizmus szülője is. A kereskedelmi ciklusok dominanciája és a világkapitalizmus elsődlegessége viszont jól mutatja, hogy — akárcsak a ciklus-elmélet természeti determinánsainál — a társadalom életének dinamikáját e vonatkozásban is közvetlenül és mechanikusan érvényesülő külső tényezőkből vezetik le, vagyis rövid távon a kereskedelem volumenének ingadozásai, hosszú távon pedig lineáris fejlődése közvetlenül meghatározza a társadalmi fejlődést.12 17 F. Braudel már 1950-ben, az elsők között hangsúlyozta, hogy a „gazdasági élet nagy ritmusokat követ", s ezeket a változásokat eleve a világkapitalizmushoz kapcsolta. A ciklikus változásokat maga is többször elemezte, például a Chaunu által leírt ciklusok kritikai áttekintéseként (Braudel: i. m. 130-151.) A kereskedelmi kapitalizmus elvét az ipari kapitalizmussal való szembe-
