Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
.KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG’ 7 sítéssel -, hogy a 12. századi forradalom nem játszódott le Európa keleti felében, amely így „az ezredik évből lépett át az ipari forradalomba.”9 Mindenesetre Chaunu nagy figyelmet szentel a ciklusok leírásában a regionális különbségeknek, amelyet a válságok területi elosztásában és egyúttal a ciklusok időrendjének módosulásában is jelentkeznek. Az évszázados fázisok szintjén Chaunu szerint ez azt jelenti, hogy a 13. századi fellendülés végéig Franciaország, Németország és Anglia alkotják az európai centrumot, ami a 14-15. századi visszaesés folyamán a földközitengeri országokba kerül át, elsősorban Itáliába, ill. Spanyolországba és Portugáliába. A 16. századi fellendüléssel a centrum fokozatosan, de ezúttal végérvényesen Északnyugat- Európába kerül vissza, Angliába, ül. Hollandiába és Franciaországba. A 17. századi hanyatlás csak felerősíti Anglia és egyben Hollandia domináns helyzetét, amelyet Franciaország a 18. századi fellendülésben megpróbál megkérdőjelezni, de a 18. századvégétől induló újabb válságszakasz teljesen egyértelművé teszi Anglia vezető szerepét a 19. századi világgazdaságban.10 A Chaunu által a fentiekben leírt négy ciklus természeti tényezők és kapitalizmusból visszavetített folyamatok együttesének bizonyul. A 2-4 éves ingadozások és az évtizedes hullámzások mögött meteorológiai tényezők rejlenek, amelyeknek hatása közvetlenül a termés nagyságában mutatkozik meg, az pedig a ciklikus ingadozásokat követve demográfiai változásokat indukál. A Kondratyev-hullám - másutt helyesebben fél- Kondratyev-hullámot említenek, hiszen a valódi Kondratyev-ciklus mintegy félévszázados, vagyis két, 25—30 éves periódusból áll — a harminc évével maga is generációváltásra emlékeztet, s ezzel tulajdonképpen elveszíti eredeti értelmét. Annyiban is, hogy egy fél ciklus önmagában értelmetlen, mivel nem azonos fél ciklusok, hanem ebben az idődimenzióban is fellendülések és visszaesések váltják egymást, tehát a legkisebb egység a félévszázad. Ha még hozzátesszük a járványok periodikus visszatérésére való hivatkozást s a klimatikus változásokat, amelyek az évszázados fázist megszabják, e vonatkozásban is világosan kitűnik, hogy a ciklusok a természeti-időjárási viszonyokat követik, tehát a természet ciklikus változásai szabják meg a társadalmi élet ritmusát, s válnak az indukált demográfiai változásokon keresztül a társadalmi fejlődés dinamikája meghatározóivá. Nem a termelési módoknak vannak sajátos népesedési törvényei Chaunu szerint, hanem a népesedési törvények formálnak egy-egy történelmi korszakot, termelési módot. Ennyiben teljesen logikus a feudalizmus általános válságát és a kapitalizmusra való áttérést klimatikus és népesedési folyamatokhoz kötni, hiszen a ciklus-elmélet előkészíti a válságelméletet. Chaunu egyértelműen meg is fogalmazza, hogy a társadalmi-gazdasági élet ezen ciklusai mögött „a mozgatóerő demográfiai jellegű”.11 9Chaunu: i. m. 183. 10 Chaunu tulajdonképpen ezeknek az évszázados periódusoknak és a centrum áthelyeződésének rövid leírásával indítja munkáját (i. m. 19. skk.). Ez azonban nem sajátosan az ő koncepciója, lényegében ugyanezt a leírást találjuk meg számos más szerzőnél, például Hobsbawmnál is. 11 Chaunu: i. m. 142. A demográfiai tényezők elsődlegességét a középkor gazdaságtörténetében mindenekelőtt Postán hangsúlyozza, legutóbb a The Medieval Economy and Society. An Economic History of Britain in the Middle Ages, London, 1972. c. összefoglaló munkájában.
