Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
148 TIHANYI JÁNOS ményt tovább fejlesztették.59 1934-től keletkezett első ízben magyar aktívum, amelyet, elsősorban a magyar nagybirtokosok, pozitívan fogadtak. Ugrásszerűen megnőtt ugyanis a magyar mezőgazdasági kivitel olyan időszakban, amikor az agrárválság hatása erősen érvényesült (elhelyezési nehézségek, árproblémák). Az 1934-es megállapodás a náci Németország gazdaságpolitikai behatolása erősödésének előfeltételeit teremtette meg Magyarország felé. A magyar külpolitika olasz és osztrák orientációját a németek, elsősorban diplomáciai úton, erős nyomással ellensúlyozták. 1935-36-ban Németország Magyarország legfőbb kereskedelmi partnerévé vált. A magyar gazdaságtörténeti irodalom feltárta, hogy a növekvő német tartozás szándékos nád tevékenység eredménye volt. A németek gyakorlatilag a délkelet-európai országokkal, így a jelentős mezőgazdasági exportőr Magyarországgal finanszírozták a német újrafegyverkezést.60 A német valutapolitika szerves kiegészítője volt a fenti gazdaságpolitikának. A németek az ún. felárrendeszeren keresztül, gyakorlatilag felértékelték a márkát. Sok dokumentum áll rendelkezésre az 1934 óta rendszeresen folyt magyar-német gazdasági tárgyalásokról, amelyeket magyar részről Nicki, német részről Clodius vezetett. Ezekből kitűnik a németek egyre növekvő „étvágya” elsősorban a magyar mezőgazdasági termékek és a bauxit-szállítások iránt. 1937-re a németek gyakorlatilag érvényt szereznek a „Lebensraum” és „Grosswirtschaftsraum”-teóriának. A magyar aktív szaldó évenként tovább nőtt. A Felvidék egy része, Kárpátukrajna Magyarországhoz való csatolása, még erősebben a németek mellé állították a magyar kormányzatot. A második világháború kitörésekor Magyarországot és Délkelet-Európa valamennyi államát a németek szoros gazdasági befolyásuk alá vonták. Magyarországon növelték tőkeérdekeltségüket is: a gyáripar tőkéjének nem egészen 25%-a volt külföldi tulajdon, ennek több mint fele német kézben. 1941. június 22-től, a szovjet-német háború kitörésétől a németek Magyarország leplezetlen, nyílt kifosztásához kezdtek. A magyar gazdasági tárgyaló küldöttség többször elpanaszolta ugyan német partnerének, hogy a Magyarországon bevezetett kenyér- és lisztjegyeknél Németországban magasabbak a fejadagok, de a németek az 1942-es tárgyalások után a magyar fejadagok csökkentését követelték, amit a magyar fél végre is hajtott. 1941—44 között a Németországba irányuló kivitel 30%-kal nőtt, a behozatal csak 11%-kal, így a kereskedelmi mérleg aktívuma 3,3-szoros lett. Ily módon a magyar kormányok gyakorlatilag abban a szellemben jártak el, ahogy Kállay Miklós miniszterelnök 1942-ben, kormányzásának első évében hangsúlyozta: „Áldozzunk fel mindent, ami a háború megnyeréséhez szükséges: vérben, katonában, munkában.”61 Magyarország megszállása fokozta az ország kirablását. 1944-ben a külkereskedelmi statisztikai adatszolgáltatás csak szeptemberig tartott. Attól kezdve a németek a külkeres- 5 5 9 Ebből a komplikált elszámolási rendszerből vizsgálódásunk szempontjából annyit szükséges ismertetni, hogy a kiszállított magyar árufajták szerint a Reichsbanknál két külön számlán vezették a magyar követeléseket, és ebből teljesítette a magyar Nemzeti Bank a német exportőröknek a magyarországi szállítások ellenértékének 90%-át. A fennmaradó magyar követelés szolgálta volna a szabaddevizás és a kereskedelmi szerződésben nem szereplő német nyersanyagok, illetve reimport áruk beszerzésének lehetőségét. Rövidesen kiderült, hogy ez utóbbi két kategória nem valósult meg. 60Berend T. Iván- Ránki György: Magyarország a fasiszta Németország „életterében” 1933-39. Budapest, 1961. 61 Buzás-Nagy: Magyarország külkereskedelme 1915—45. Budapest, 1961. 324.
