Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Kaplan; Temma: A felkeléstől a tömegsztrájkig: a munkás osztályöntudat és munkás közösségi tudat Andalúziában a 19. században 1431
FOLYÓIRATSZEMLE TEMMA KAPLAN: A FELKELÉSTŐL A TÖMEGSZTRÁJKIG: A MUNKÁS OSZTÁLYÖNTUDAT ÉS MUNKÁS KÖZÖSSÉGI TUDAT ANDALÚZIÁBAN A 19. SZ.-BAN A cikk bevezetője aláhúzza, hogy az újabb kutatások (s erre nagy forrásanyagot hoz, elsősorban az újabb amerikai irodalmat adva meg) hangsúlyozzák, hogy a modern munkásöntudat kialakulását megelőzik, s egyúttal jól megalapozzák azok a tudati tényezők, amelyek a dolgozók összetartozásának, közös érdekeinek védelmezésében még egy korábbi időszakban halmozódtak fel. A szerző megjegyzi, hogy e témakör vizsgálói különféle csoportokra oszlanak. Az „ortodox" szemlélet hívei változatlanul arra helyezik a hangsúlyt, hogy a tömegek anyagi körülményei miként rosszabbodnak, a kisárutermelők miként proletarizálódnak: szerintük ugyanis anyagi helyzetük romlása vezet a tudati változásokra. A kutatók másik köre a szakszervezetek kialakulásának és a sztrájkok bekövetkeztének nagy fontosságát hangsúlyozza. Egy harmadik csoport a politikai szervezetek, pártok megjelenését látja lényegesnek. Végül egy negyedik csoport a munkáskultúra, sőt a jellegzetes antikultúra jegyeinek kiformálódását vizsgálja. Ezt az utóbbi megközelítést az utóbbi időben kiváltképpen Hobsbawm és E. P. Thompson nagy hatású munkái lendítették fel. „Primitívebb" történeti adottságok között azt a jelenséget, hogy a munkások és a még falusi közösségekben dolgozók miként védelmezik közös érdekeiket a kapitalista viszonyok térhódítása ellen — az újabb latin-amerikai történeti irodalom vizsgálja. Kaplan cikke rávilágít, hogy a konkrét andalúziai feltételek között milyen közös erőfeszítések, sztrájkok és változatos formájú védelmi harcok folytak a közföldek kisajátítása ellen, s hogy még ennek bekövetkezte előtt milyen faluközösségszerű gabona-, hús- és lisztszétosztási módok éltek szívósan tovább ezen a vidéken. Igen nagy forrásanyagra támaszkodva mutatja be, hogy a kapitalizmus térhódítása, a közföldek kisajátítása, új termelési módok meghonosítása (a legelők terjedése, a régi mór öntözőrendszerek elpusztulása, a kisebb munkaintenzitást követelő olajfák térhódítása) - közvetlenül befolyásolják a spanyol parasztok életét, ami a földek elszegényedéséhez, a falvak elnéptelenedéséhez vezet. A folyamatok olykor ijesztőek: Kaplan idéz egy forrást, mely szerint egy Sevilla környéki egyházi birtokon a közföldek kisajátítása és így a paraszti tartalékok elesése arra vezetett, hogy azon a területen, ahol korábban 6000-en éltek, ezentúl már csak 240-en maradtak meg. Megvilágítja a változások jogi vonatkozásait is, hiszen e folyamatok legalizálása gyorsítóan hatott vissza a további kisajátításokra, s mindez az agrárlakosságnak nemcsak fokozódó elszegényedésére, hanem kifejezett munkanélküliségére is vezetett. Természetes, hogy e folyamat nagyon sokféle ellenállásba ütközött. így már az 1820-as évektől bőséges feljegyzések szólnak az „elkerítések" elleni lázongásokról. S az ellenállásban ugyanúgy részt vettek a gabonatermelők, mint a szőlőművelők is. Foglalkozik azzal az összefüggéssel is, hogy Andalúziában, azokon a területeken, ahol a polgárság liberális szellemű szervezetei erősek voltak, illetőleg maga a gazdasági élet is ily módon már átformálódott, a munkások önvédő szervezetei is igen aktívak voltak. Ezt különösen részletesen dokumentálja a bortermelő vidékek esetében, ahol a szőlőmunkások, termelők és a kádárok, illetve eladók és felvásárlók közötti kapcsolatokat elemzi, persze világosan láttatva az érdekek különbözését is, hiszen a kádárok szövetségének érdekei többször ténylegesen találkozhattak a termelőkével - de a kereskedőké már nem mindig. Miként a „termelők" érdekei sem voltak mindig egységesek, és amikor sor került a különféle teljesítménybérezési módszerek bevezetésére, akkor az agrármunkások igen hamar ráébredtek, hogy az új módszerek zömüknek általában nem kedvezőek, egy részük „fölöslegessé", munkanélkülivé válik — és mindjárt meg is kezdődött a szegődményeseknél a küzdelem a régi napi, illetőleg általában időbérek visszaállításáért.
