Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Németh József: A műszaki értelmiség a felszabadulás után (1945-1948) (Ism.: Föglein Gizella) 1426

TÖRTÉNETI IRODALOM 1427 bontakozott ki a műszaki értelmiséggel és a mérnökszakszervezettel, majd pedig a rádióban általában a szakszervezetekkel kapcsolatban. 1947 januárjában tette közzé a sajtó a Belügyminisztérium közleményét köztársaságellenes összeesküvés leleplezéséről. Ez és a koalíció jobboldalának felszámolása az MMTSZSZ több vezetőségi tagját személy szerint is érintette. Az MKP 1947 elején hozta létre Értelmiségi Osztályát, s az MMTSZSZ kommunistáinak összefogására a Műszaki Értelmiségi Csoportot. Ennek volt feladata tisztázni, meghatározni a kommunista mérnökök és technikusok teendőit a hároméves terv népszerűsítésére, továbbá vitákkal és helyi tervmutatók kidolgozásával bekapcsolódott a terveló'készítés munkáiba. 1948. június 20-29. között rendezték meg a műszaki értelmiségi hetet. Ennek keretében, június 26-27-én ülésezett a 22 000 fős taglétszámú MMTSZSZ II.. egyben utolsó kongresszusa, amely már az iparági átszervezés jegyében zajlott le. Az MMTSZSZ vezetősége - melyből kiszorultak Fischer József és társai, az új elnök Komondy Zoltán lett - egyértelműen megfogalmazta, hogy a történelem bizonyos fázisában a szakszervezet iparági szervezését meg kell valósítani A vezetőség hangsúlyozta azonban, hogy ezt nem szabad mechanikusan végrehajtani, s az átmenetet úgy kell előkészíteni, hogy ez a munka folyamatosságának is biztosítéka legyen. Ezt a célt szolgálta a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) megalakítása június 29-én. A műszaki értelmiségi héten budapesti és vidéki üzemekben száznál is több szakmai előadást tartottak. A műszaki értelmiségi hét tehát nemcsak a mérnökök figyelmét irányította az akkori politikai, gazdasági és társadalmi kérdések felé, de a közvélemény érdeklődését is felkeltette ezen társadalmi csoport iránt. A Magyar Szabad Szakszervezetek 1948. október 18-i XVII. kongresszusi határozata értelmében az MMTSZSZ 1949. június 18-án befejezte működését. Hogy az iparági átszervezés megvalósult formájával csupán félmegoldás született, s minden átmenetet nélkülöző átalakítás következett be, annak elsősorban a politikai életben végbement torzulások az okai. Az MMTSZSZ több mint négy esztendős fennállása alatt a mérnök és technikus társadalom érdekképviseletét látta el. A csak lassan javuló gazdasági és pénzügyi helyzetben nem volt könnyű feladat a kollektív szerződések megkötése, még inkább azok érvényre juttatása. Ez különösen az infláció idejére vonatkozott, de még az ún. stabilizációs kollektív szerződések sem oldhatták meg egy csapásra a nehézségeket. A forint bevezetése után a műszaki értelmiség béreit a gazdasági lehetőségek szigorú figyelembe vételével állapították meg (legmagasabb fizetésük a szakmunkások fizetésének három és félszerese lehetett, átlagos keresetük 1947 májusában 740 forint volt). Az 1946. augusztus 1. utáni kollektív szerződések azt a kettős célt kívánták megvalósítani, hogy a mérnökök és technikusok életszínvonalát emeljék, s hogy a különböző mérnökkategóriák (gyáripari, önálló, közalkalmazotti stb.) anyagi helyzetét egységes mederbe tereljék. Ez utóbbi érdekében került sor például a termelési többletjuttatás és a tudományos pótlék bevezetésére. Ezzel a mérnökök bérei még korántsem érték el a békeévek színvonalát, azonban így is az anyagiakkal viszonylag legjobban ellátott értelmiségi csoportot alkották. A felszabadulás idején mintegy 5000 mérnök élt Magyarországon. 1948-ra létszámuk - a népszámlálás és az MMTSZSZ kimutatásai szerint - kb. 10 000 főre nőtt (a technikus létszám kb. 9000 fő). A hároméves terv során lényegében megszűnt a műszakiakat is sújtó munkanélküliség, sőt nem egy vonatkozásban már hiány jelentkezett. Németh József a felszabadulás után Magyarországon működött szakmai szakszervezetek egyikének történeti feldolgozására vállalkozott. A kötet értékes színfolttal gazdagítja a népi demokratikus korszak szakszervezeti mozgalmának irodalmát. A munka szerkezete jól áttekinthető, világos. Feltételezhető, hogy terjedelmi korlátok miatt nem kerülhetett sor - sajnálatos módon - az MMTSZSZ által a hároméves terv során végzett munka konkrétabb bemutatására. A szerző főként szakszervezeti archívumi anyagokra támaszkodott. Ezen kívül egyéb központi és vidéki levéltári forrásokat, sajtó- és statisztikai kiadványokat, parlamenti naplót, Országgyűlési Értesítőt stb. is felhasznált. A kötet mindenekelőtt a szakszervezeti mozgalom és a műszaki értelmiség története iránt érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlható. Föglein Gizella 16*