Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Pritz Pál: Magyarország külpolitkája Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején 1932-1936 (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 1420
1422 TÖRTÉNETI IRODALOM nyomán bekövetkezett súlyos megromlására). Ráadásul a német politikának a világ megtévesztésé szolgáló különféle taktikai húzásai során fel-felmerült a Csehszlovákiával való megnemtámadási egyez ménykötés lehetó'sége is, komoly gondot okozva az ezt rendkívül veszélyesnek tartó magyar diplo máciának. Hitler németországi hatalomra jutásával az érdeklődés homlokterébe került Ausztria sorsánál várható alakulása. Az olasz és a magyar külpolitika számára, amely hosszabb távon mint bizonyos sággal számolt az Anschluss bekövetkezésével, nem volt közömbös, hogy ez mikor és milyen körül mények között történik meg, s hogy milyen feltételeket szabhatnak hozzájárulásukért. A magya revíziós igények - Burgenland tekintetében - fennálltak Ausztriával szemben is, s érvényesítésükre a; Anschluss elismerése fejében az elképzelések szerint Németország részéről kerülhetne sor. A hitler Németország sajtójának magatartása azonban — hasonlóan a weimari időszakban tapasztaltakhoz -egyáltalán nem ebbe az irányba mutatott, sőt, még Sopron Magyarországhoz tartozásának jogosságát i vitatták a német lapokban, amelyek Olaszországgal szemben viszont a déltiroli németek kérdésé feszegették. Ausztria függetlenségének fenntartása egyelőre igen fontosnak mutatkozott mind Olasz ország Duna-medencei befolyásának, mind Magyarország revíziós politikája olasz támogatásának szem pontjából, s a két ország diplomáciája, amely korábban is mindent elkövetett az osztrák demokrácú aláásására, megbuktatására, most - a Rómában 1934 márciusában létrehozott olasz-osztrák-magya hármaspaktum keretében - erőteljesen támogatta Dollfuss kancellárt abban, hogy egy „konkurren fasizmus" kiépítésével vegye elejét a náci Németország ausztriai beavatkozási akcióinak. Németorszáj ellenérzése a római paktummal szemben mindvégig észlelhető volt; a csatlakoztatására tett kezdemé nyezéseket következetesen elhárította. Az 1935. júliusi ausztriai náci puccs-kísérlet magyar diplo máciai körökben is megdöbbenést keltett, de Magyarország „semleges" magatartást kívánt tanúsítani ; német-osztrák „viszályban", s arra ügyelt, hogy a meggyilkolt Dollfuss utódát, Schuschniggot vissza tartsa attól, hogy a dunai államokban támaszt keressen, s főleg hogy Csehszlovákia felé közeledjék. A; 1936 nyarán megkötött német-osztrák szerződést úgy értékelték, mint az egyre komolyabban fenye gető Anschluss elodázódását. A szerző igen helyesen utal a magyar külpolitika „kétlelkűségére" a; Anschluss-kérdésben: a magyar diplomácia többé-kevésbé tisztában volt a német befolyás e térségbei való megnövekedésének a magyar politika számára veszélyes várható következményeivel, ugyanakko azonban teljesen világos volt előtte, hogy Ausztria német bekebelezése egyben „a csehszlovák kérdé megoldását" is előkészíti, s ezzel a magyar revízió első konkrét lehetőségét nyitja meg. A Róma-Berlin-tengely kialakítását a - jórészt Ausztria körüli - olasz-német ellentétek, a; olasz külpolitikának a francia és német orientáció közötti ingadozása tetemesen gátolták. Az 1935 elej olasz-francia megállapodás, s ezzel összefüggésben az ún. dunai paktum terve, a magyar külpolitika nehéz helyzetbe hozta: nem ismerhette el a kisantant-államok területi integritását, ha fenn akart: tartani a revízió lehetőségét. Azáltal, hogy revíziós igényeinek legalább részleges kielégítését előfelté telévé tette részvételének, á kisantant-államok e tekintetben merev és elutasító magatartása mellet maga is akadályozója volt minden olyan tömörülésnek, amely a német expanziónak útját állhatti volna. Olaszország 1935 áprilisi részvétele - Anglia és Franciaország oldalán - az általános hadkötele zettség németországi önkényes helyreállítása ellen tiltakozó ún. stresai frontban, ugyancsak bonyo lította a magyar külpolitika helyzetét, amely - különösen miután 1936 áprilisában Ausztria is meg tette ezt - maga is síkra kívánt szállni katonai egyenjogúságáért, bár a kisantant ellenállása miatt ez csak más úton érhette el. Ugyanakkor az 1935 júniusi angol-német flottaegyezmény, amely a stresa front szétesését jelentette, bátorítást adott a magyar külpolitika számára a tekintetben, hogy i Róma-Berlin-tengelyt szorgalmazó politikája az európai politika szélesebb kapcsolatrendszerében i elhelyezhető. Amikor Olaszország 1935. októberi etiópiai agresszióját követően a Nemzetek Szövetségébei szankciók megszavazására került sor, a magyar külpolitika zavarát, de egyben óvatosságát is, a szava zástól való tartózkodás fejezte ki. Az olasz-francia viszony megromlása egyet jelentett azonban a; olasz-német viszony javulásával, s a Róma-Berlin-tengely létrehozásának javuló kilátásai a magya külpolitika számára fontosabbnak tűntek, mint a német befolyással szemben bizonyos ellensúlynál képzelt olasz befolyás kétségtelen gyöngülése a Duna-medence térségében. A Gömbös-kormány kül politikai koncepciójában a Róma-Berlin-tengely különben is a Bécs-Budapest-Varsó vonal csatlako zásával egészült ki a kívánatosnak elképzelt konstrukcióvá, s a még 1934 elején megkötött németlengyel egyezményre való tekintettel nem is tűnt irreálisnak ez a Csehszlovákia bekerítése szem
