Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bellér Béla: A magyarországi németek rövid története (Ism.: Szász Zoltán) 1417

TÖRTÉNETI IRODALOM 1417 fel, hogy az Internacionálé-tagoknak éppen a ténylegesen élő szervezetekhez kell kapcsolatot találniuk. De e kötet alapján nem rajzolódik ki világos kép arról, hogy az októberi vagy januári akciónak mi volt a tényleges tömegvisszhangja, hogy az említett bizottságoknak, avagy az éppen politikai szempontból nagy súlyú Húsz Kerület Központi Bizottságának mi volt a tényleges tömegbázisa - s ráadásul, hogy ezt Varlin miként látta. S ha Varlin alakja 1870 októbere és 1871 márciusa között szürkülni látszik, akkor kétségtelenül megszürkül 1871 márciusa és májusa között, a Párizsi Kommün napjaiban. Ezt az ellentmondást Bruhat maga is látja, sőt alá is húzza, megjegyezvén, hogy Varlin szerényen ezúttal is a nem látványos, mindennapi szervezőmunkát vállalta magára, önzetlensége és szívóssága azonban így is kiderül, ugyanúgy, miként elvi következetessége, ahogyan „a kisebbség" mellett kitartott, avagy helytelen intézkedésekkel (Cluseret vagy Rossel védelmében) szembeszállt. Mindemellett úgy tűnik, hogy Varlin gondolatmenetéből, állásfoglalásaiból Bruhat is többet ismertethetett volna - akár a kérdéses viták, jegyzőkönyvek alapján is. S ha a Kommün nagy mindennapos kérdései kapcsán kevesebbet ismerhetünk meg Varlinről (bár a bankok lefoglalása ügyében Bruhat nagyon is maximálisat kíván nyújtani) - annál markánsabb az a kép, amelyet arról nyerünk, hogy miként küzdött Varlin a Kommün végnapjaiban, hogyan harcolt az utolsó pillanatokig a legutolsó barikádokon (noha a versailles-iak támadásának kezdetétől tudta, hogy a forradalom elbukott), majd miként jelentik fel, hogyan lincseli meg félig a párizsi ellenforradalmi csőcselék, hogy azután a már félig halott embert bírósági tárgyalás (hadtörvényszéki eljárás) nélkül kivégezzék. Bruhat ismerteti e napok különféle forrásait, s ezek a sorok úgyszintén megdöbbentőek. Néhány szavunk lenne még a magyar kiadáshoz. A kötet francia eredeti címe sokkal szerencsésebb, mint a magyar. A Kommün tagja - egyfelől túlságosan lehatárolt, másfelől Bruhat könyvének nem is ez a legjobb része. A francia cím: „Harcos munkás, forradalmár, kommünár" sokkal kifejezőbb. Néhány fordítási jegyzet nagyon hasznosnak tűnik, de olykor elírások, pontatlanságok is fellelhetők, így a Bourse du Travailról a fordítói jegyzet azt közli, hogy ez „ma" milyen tartalommal telítődött. A probléma csak ott van, hogy ez a hálózat már az 1880-90-es években alakult ki, s itt az húzható alá — amit Bruhat meg is tett —, hogy éppen Varlinnek köszönhető, hogy az első ilyen Bourse még 1869-ben Párizsban létrejöhetett. Néhány elírást más jegyzetnél is ki lehetett volna küszöbölni (pld. E. Hins bemutatásánál), illetőleg a magyar olvasóknak minden bizonnyal szükséges lett volna megmondani, hogy ki is Richard, Bastelica, akikkel Varlin levelezik, akiket a francia olvasó nagyon is ismer, de nem a magyar, s akik távolról sem a marxistákhoz hajló baloldali proudhonisták voltak. A jegyzetanyag általában jó, hasznos információkat nyújt, és Choury magyarul megjelentetett Kommün története után Bruhat Varlin életrajzát is örömmel fogadhatjuk magyar nyelven. Jemnitz János BELLÊR BÉLA: A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK RÖVID TÖRTÉNETE Budapest, Magvető Kiadó, 1981. 210 1. (Gyorsuló idő) Bellér Béla könyvének célkitűzése, hogy a múlt folyamatainak összefoglalásával „a történelmi emlékezet forrását" megnyissa, s a nemzeti öntudatot fejlessze a mai Magyarország legnagyobb nemzetisége, a 200 ezer főnyi németség körében. A szerző munkája elején rámutat arra, hogy az általa tárgyalt németség „nem alkot egységes, történelmileg kialakult tartós közösséget" (9.1.), nincs zárt településrendje, társadalmi szerkezete nemcsak csonka volt, hanem e csonkaság — a kiemelkedő polgárok, értelmiségiek disszimilálódásával - rendszeresen újratermelődött. így alig felel meg a nemzetiség hagyományos fogalmának, ezért a magunk részéről inkább etnikumról — s nem nemzetiségről — beszélnénk, ahol ti. mind a belső strukturálódásnak, mind a közösségi tudatnak más szintjével és formáival találkozunk. A modern korban a németek sajátos problémái jobbára a községi önigazgatás, az iskolai oktatás liberalizmusa, illetve demokratizmusa kérdéskörében jelentkeztek, nemzeti-nemzetiségi kategóriákban csak a századvégtől artikulálódtak, s nem elsősorban belső organikus fejlődés eredményeként, hanem főként külső hatások: magyar nyelvet erőltető kultúrpolitika, nagynémet