Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
136 TIHANYI JANOS A német idegenforgalom történetének egyes nyugatnémet feldolgozói (Boelcke, Menges) úgy tüntetik fel, mintha a második világháború kitörésével az idegenforgalmi tevékenység megszűnt volna.29 Valóban: a háború és idegenforgalom mintha egymást kizáró fogalmak lennének. A hitlerizmus azonban — amelynek alapvető terve a háború kirobbantása volt — kezdettől fogva hódító céljai szolgálatába állította az idegenforgalmat, így a háború kitörése után nem sokkal megkezdődött a német idegenforgalom új korszaka, a háborús idegenforgalom. Minthogy a Wehrmacht nagy katonai sikereket ért el, és a háború színtereit Németország területétől távol tudta tartani, lehetőség nyílott a belföldi idegenforgalom folytatására és a meghódított területek bekapcsolására is. Kétségtelen, hogy a második világháború alatti idegenforgalom bizonyos sajátos feladatok megoldását írta elő az idegenforgalmi szervek részére. Ezek röviden a következők voltak: a súlypontot a belföldi idegenforgalomra helyezték. Ezen belül előtérbe kerültek a pihenő- és gyógykúrák. Nagy fontosságú lett a férőhelykapacitások elosztása, a menetjegy-, és információs szolgálat, a szabadságos katonákról való gondoskodás: élelmiszerjegyek, szabadjegyek kiadása, tanácsadás. (A közlekedési feltételek a csapat-, és hadianyagmozgatás, az autóbuszok katonai igénybevétele miatt megdrágultak és megnehezültek.) A vendéglátóiparnak új, nagy feladatokat kellett megoldania: a háború kitörése után e hálózaton keresztül napi 14 millió embert (egyedül Berlinben 900,000) kellett egytálétellel (Eintopf) ellátni. Az idegenforgalmi szervek ezenkívül kiépítették kapcsolataikat a frontokkal Ausztrált folyóiratokkal látták el a katonákat. Végül bizonyos nemzetközi idegenforgalmat (ki-, és beutazás) is lebonyolítottak. Frick birodalmi belügyminiszter 1939 október és 1940 február között megkísérelte a német idegenforgalom legfontosabb területi szerveinek feloszlatását. Ehhez alátámasztást kapott Göringtől, aki mint a négyéves terv felelőse, 1940 januárjában elrendelte, hogy adott körülmények között mindent meg kell tenni az erőteljesebb idegenforgalom megakadályozására. 3 0 Február 26-án Frick rendelettervezetet dolgozott ki az LFV-k felosztásáról („Az LFV-k tevékenysége tárgytalanná vált”)- Frick javaslatát elküldte Goebbelsnek. Esser ez ügyben személyesen referált Hitlernek, aki Bormann jelenlétében fogadta. Ennek alapján Bormann március 4-én dr. Fricknek írott levélben közölte: Hitler Essertől tájékozódott Frick tervéről, és felhatalmazta Bormannt annak közlésére, hogy nem osztja Frick felfogását, miszerint az LFV-k elvesztették volna létjogosultságukat. Elveti Frick tervét és kéri: a továbbiakban ne foglalkozzék ezzel a kérdéssel.31 Ily módon Esser Hitlertől elvi döntést szerzett a német idegenforgalmi szervek háború alatti fenntartására és a tevékenység folytatására. Esser e döntés után minden érdekelt szervet írásban értesített Hitler határozatáról. 19 19Boelcke Willi A.: Kriegspropaganda 1939-1941. Geheime Ministerkonferenzen im Reichspropagandaministerium, Stuttgart, 1966. Günther Menges: Wachstum und Konjuktur des deutschen Fremdenverkehrs 1913-1956. Frankfurt/Main, 1959. Beiträge zur Fremdenverkehrsforschung 6. 3“Der Generalbevollmächtigte für die Reichsverwaltung. Bett. Fremdenverkehrsorganisation. Staatsarchiv Magdeburg (20.1. b.) 1819. II. Bd. 2. 3 * Reichsleiter Martin Bormann, Berlin, 4. März 1940. an Reichsminister Dr. Frick Betrifft: Fremdenverkehrsverbände, Staatsarchiv Magdeburg (201. b.) 1819. II. Bd. 2.
