Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Póka-Pivny Aladár-Zachar József: Az amerikai függetlenségi háború magyar hőse: Kováts Mihály ezredes élete; 1724-1779 (Ism.: Urbán Aladár) 1406

TÖRTÉNETI IRODALOM 1409 annak idején az angolokkal szövetséges porosz seregből dezertált, s nem biztos, hogy így az angolok örömmel fogadták volna, vagy rangját elismerik. Tönkrement házasság, eladósodás, a lengyel kapcsolatok feltehető megszakadása (Lengyelország 1772. évi ún. első felosztása után), mindezek kellően motiválják azt, hogy az ötvenkét éves férfi - a hidat felégetve maga megett — egy jó ügy szolgálatába ajánlja fel szaktudását: katonai ismereteit. Mivel pedig az elmúlt évtizedek európai háborúiban olyan nagy szerep jutott a könnyűlovasságnak, feltehetően azt is hihette, hogy „hiányszakmát" képvisel majd ott túl az Óceánon. Ez lehet a magyarázata annak, hogy bár Bordeaux-ból 1777. január 13-án levélben fordult Franklinhoz (szövegét ld. 99-100. L), hogy lássa el őt a Kontinentális Kongresszushoz szóló ajánlással, végül is a választ meg sem várva, február végén elhajózott Amerikába. Elgondolkoztató egyébként - amivel a könyv nem foglalkozik -, hogy ha Kováts Mihály Párizson át utazott, miért nem kereste ott meg Franklint, s miért nem személyesen kérte az ajánlást és az útlevelet? Miért csak Franklin bordeaux-i ügynökével (Fädevill kereskedővel) lépett kapcsolatba, s miután annak segítségével már „hajózási lehetőséget" biztosított a maga számára (nyilvánvalóan saját költségén), csak akkor jelentkezett Franklinnál? A sietség tehát kétségtelen. Magyarázata talán abban keresendő, hogy ez idő tájt (1770 óta, vagyis Mária Antoinette és XVI. Lajos házassága óta) jelentősen megjavult a franciaosztrák viszony, s otthoni „rendezetlen ügyei" miatt Párizsban esetleg zaklatástól tarthatott De az is elképzelhető, hogy a bizalom, hogy Fädevill vele küldte el a brit csapatmozdulatokról szóló ügynöki jelentéseket, hősünknek elegendő biztosítékot nyújtott arra, hogy a bordeaux-i kereskedő igazoló sorai is megnyissák az amerikai főparancsnokhoz vezető utat. Az amerikai iratokból megállapíthatóan Kováts 1777. április 30-án már a Rhode Island-i Providence-ban volt. Ekkor kelt ugyanis Spencer tábornoknak George Washingtonhoz szóló levele, aki közölte, hogy a jelentéseket Európából áthozó és azokat most a főparancsnokhoz továbbító személy „Colonel Michael Fabriczy de Kováts", korábban porosz szolgálatban álló tiszt, akit Washington figyelmébe ajánl. A főparancsnok fogadta is Kovátsot, aki azonban nem a legjobb benyomást tehette a nálánál nyolc évvel fiatalabb Washingtonra. Május 17-én kelt, a Kongresszus egyik tagjához intézett levelében így írt a Kováts-csal való találkozásról: „Hogy milyen igazoló írásai vannak, nem tudom, de ami keveset őbelőle láttam, azoknak nagyon erőseknek kell lenniök, hogy engem is meggyőzzenek az illető férfiú fontosságára nézve, mert ha a tolmács híven fordította le szavait, elbeszélésében több ízben megbotlott." (102.1.) Ha meggondoljuk, hogy Kováts Franklin ajánlása nélkül érkezett, vagyis saját jószántából hajózott át Amerikába, s amellett még Washingtonra sem tett jó hatást, akkor nem csodálkozhatunk, hogy a II. Kontinentális Kongresszus illetékes bizottsága 1777. május 23-án nem tartott igényt hősünk szolgálatára. Kétségtelenül szerepet játszott ebben az is, amire Zachar figyelmeztet: hogy ti. a külföldi önkéntesek nagy száma gondot okozott az amerikai hadvezetésnek, mert alkalmazásukkal saját tisztikaruk érdekeit sértették, hiszen azok rovására nevezték ki vagy léptették elő őket. Kováts tehát eredeti célját nem érte el: a Kongresszus nem alkalmazta a Kontinentális Hadseregben. Mivel pénzzel nem lehetett bőven ellátva, más — katonai jellegű — elfoglaltság után kellett néznie. Szerencséjére Philadelphia környékén nagyszámú német telepes élt, akiknek nyelvét ismerte is, így érthető, hogy rövidesen az itt szervezett szabadcsapatoknál talált alkalmazást, mint „újoncozó tiszt". Élete azonban hamarosan fordulatot vett, mert találkozott Pulaski gróffal (a Bari Konföderáció egyik volt katonai vezetőjével), aki Franklin támogatásával kelt át Amerikába 1777 júliusában, s mint Washington önkéntes szárnysegéde sikeresen szerepelt a szeptember 11-én Brandywine mellett vívott csatában. Pulaski saját tapasztalatai alapján könnyűlovasok (dragonyosok) szervezését javasolta, amivel Washington, majd a Kongresszus is egyetértett. így Pulaskit 1777. szeptember 15-én kinevezték a lovasság parancsnokának. Nem tudjuk, hogy a gróf és hősünk ezekben a hónapokban mikor találkoztak, de legkésőbb decemberben Kováts már Pulaski mellett lehetett. Ezt bizonyítja - mint a szerző hangsúlyozza -, hogy Pulaski ekkor a lovasság számára a porosz hadseregben alkalmazott szolgálati szabályzat bevezetését javasolja - holott ő sohasem szolgált a poroszoknál. Már ekkor kérte egy „kiképzőmester" kinevezését, majd 1778. január elején név szerint is ajánlotta Kováts ezredest, aki — a javaslat szerint - már el is látja „a kiképzőmester beosztását" (107.1.). Washington az ajánlatot meglehetősen tartózkodóan fogadta, de végül is nem emelt kifogást Mr. Kováts néhány hónapos „kiképzőmesteri" (Master of Exercises) alkalmazása ellen. (Vagyis a rangot — az ezredességet - nem méltányolta, s meg sem említette.) Pulaski még kétszer visszatért, de eredménytelenül, Kováts kinevezésére. Amikor pedig azt tapasztalta, hogy a könnyűlovasság létszámát sem szaporíthatja elképzelése 15 Századok 1983/6