Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Póka-Pivny Aladár-Zachar József: Az amerikai függetlenségi háború magyar hőse: Kováts Mihály ezredes élete; 1724-1779 (Ism.: Urbán Aladár) 1406

TÖRTÉNETI IRODALOM 1407 hanem a kortársak előtt is csak részben volt ismert. így a Washington irataiban, a Pennsylvania és North Carolina államok levéltáraiban és kéziratos gyűjteményeiben végzett eddigi kutatások után már csak esetleges adalékokra lehet számítani. Mindez természetesen nem záija ki azt a lehetőséget, hogy az amerikai magyarság számára a Hungarica Americana 9. köteteként megjelent kétnyelvű népszerű összefoglaló könyvecske (Eszenyi László: Híven mindhalálig. Kiadta az Amerikai Magyar Református Egyesület, Washington, D. C. 1975.) mellett egy új, jegyzetekkel ellátott, tudományos igényű munka szülessen a tengeren túl is. Ami a hősünk életútja körüli homályokat illeti, az mindjárt születésével kezdődik: „Kováts Mihály születésének helyére és idejére vonatkozó közvetlen fonással nem rendelkezünk" - írja Zachar József (12. L). Így tehát, hogy Karcagon született, azt 1761. évi vallomásából tudjuk, születési dátumát - az 1724. évet - mint a legvalószínűbbet fogadjuk eL Katonai szolgálatának kezdete sem egyértelműen dokumentált, bár 1740-ben a Hávor-huszárezredbe belépett egy Kováts Mihály — aki azonban 28 évesnek vallotta magát. Az osztrák örökösödési háborúban, vagy legalábbis annak kezdetén a Habsburgok alatt küzdött - de 1744 után választhat a kutatás, hogy a karcagi összeírásokban ekkor megjelenő, vagy az 1845-ben Passaunál elfogott, állítólag francia szolgálatban állott Kováts Mihályt illeszti be a képbe. (A szerző szerint nincs adat ana, hogy ez idő tájt hősünk francia szolgálatban állott volna.) Megállapíthatóan 1745-46-ban a jászkunokból szervezett Haller-huszárezredben szolgált mint kornétás (zászlótartó), majd az ezred feloszlatásával szolgálaton kívülivé vált. S itt megint egy homályos életszakasz kezdődik: már 1746-ban porosz szolgálatba állott-e, vagy pedig Kováts Mihály azonos-e Kováts Mihály János kornétással, aki 1752-ben lépett az 1. porosz huszárezred soraiba. Zachar szerint ez utóbbi azonos biográfiánk hősével, aki ezek szerint „csupán 1752-ben került a porosz hadseregbe . . ." (20.1.) Kováts Mihály életének ekkor kezdődött egyik legjobban áttekinthető és legsikeresebb szakasza. Ennek részleteit mind a porosz hadsereg dokumentumai, mind a Habsburgokat szolgáló kémek jelentései, mind 1761. évi bécsi kihallgatásának jegyzőkönyvei segítenek felderíteni. Ami Kováts porosz szolgálatba állását illeti, ebben nincs semmi különös. Mind a francia, mind a porosz sereg szívesen alkalmazott magyar huszárokat, akik kitűnően ellátták a könnyűlovasság szolgálatát. De nincs jelentősége a zászló, illetve a dinasztia cseréjének sem, ez is megszokott a 18. században. Hősünknek majd később az okozott problémát, hogy 1756-ban kitört a hétéves háború, és Poroszország - immáron angol szövetségben - ismét szembekerült Ausztriával. Egyelőre természetesen szolgálta II. Frigyest a legjobb tudása szerint, aki 1758-ban hadnagynak, 1760-ban pedig - mint egy sikeresen működő szabadcsapat parancsnokát - kapitánynak nevezte ki Kováts Mihályt, aki 1759-1761. között állott a Kleist ezredes mellett működő „Kováts'es Corps"-nak élén, amikor a Mainz és Drezda közötti meglehetősen nagy térségben (ld. a 46.1. térképét) a legkülönbözőbb helyeken szerepelt. Alakulatának jellegéből fakadóan nem annyira a hadműveletekből, mint inkább az ellenség megsarcolásából, túszok szedéséből és zsákmányolásból vette ki részét. Megállapíthatóan visszaéléseket, kilengéseket nem követett el sem Kováts, sem egysége, sőt talán a kelleténél is megértőbben, humánusabban viselkedett, így ezredese volt elégedetlen. Fegyelmi vizsgálatot kezdeményezett, amelynek során Kovátsot talán le is tartóztatták. Zachar adatai szerint azonban hősünk tisztázta magát a vádak (be nem szolgáltatott hadisarc eltulajdonítása) alól. Ezt követően - már az osztrák fogságban tett vallomása szerint -elbocsátását kérte a porosz hadseregtől, de ezt a király megtagadta. Ekkor 1761 márciusában az Oderán átkelve, Lengyelországba távozott. Három hónap múlva Kováts Mihály kapitányt, mint dezertőrt törölték a porosz hadsereg állományából. Lengyelországi útját teljes homály fedi. Szerzőnk nem ért egyet azzal az újkeletű véleménnyel, hogy „1761-ben a porosz hadvezetés küldte volna Kováts Mihályt a lengyel-magyar határra, a szepességi helyzet felderítésére". (54.1.) Szerinte hősünknek elege volt „a méltatlan szolgálatból", beleunt a szabadcsapat-vezér kétes hírű és ellenszenves „perzekutori" feladatába. Tény az, hogy Varsón keresztül hazatért a felvidékre, ahol 1761. május elején Késmárkon letartóztatták. Nem használt a lengyel kereskedői öltözet és az ehhez méltó kíséret sem. Ma már tudjuk, hogy azért nem, mert Bécs nemcsak figyeltette Kováts Mihályt, hanem a porosz szolgálatból való eltávozása után birodalomszerte kiadták ellene az elfogatási parancsot. Mindez azt mutatja, hogy valószínűnek tartották hazatérését. Zachar József szerint valójában nem hazatérésről volt szó, hanem a lengyel nemesek egy csoportjának megbízásából Franciaországba igyekezhetett, hogy ott kapcsolatokat építsen ki. „E kapcsolatteremtő meg-