Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
132 TIHANYI JÁNOS A Wegweiser megírása előtt a szerző felkereste a németség szempontjából fontosnak tartott délkelet-európai országokat. Könyvében a német utazóknak „Tízparancsolat”-ban ad direktívákat: hogyan viselkedjenek külföldön, és hogyan segítsék elő a „német ügyet”. Könyvében, melyhez függelékként térképet csatolt, leszögezi: »... a földgolyón élő 100 millió németből több mint 80 millió él Európában és ebből csak 62 millió Németországban.”16 Hatalomra jutásuk után a hitleri idegenforgalom vezetői megvalósították a Deutscher Wegweiserben felvázoltakat: eszközükké tették a német idegenforgalmat és általában a náci elmélet propaganda-hordozójává alakították. A „Tízparancsolat a külföldre utazó németek számára” tömör és alkalmas összefoglalás volt ehhez. 1933. január 30. után a náci rendszer vezetői gyorsan felismerték a belföldi és nemzetközi idegenforgalom politikai jelentőségét. Goebbels 1933. május 17-én a Ministerium für Volksaufklärung und Propaganda idegenforgalmi gyűlésén hangsúlyozta, hogy mindent megtesz a Német Idegenforgalmi Főtanács propagandamunkájának a sajtó, a rádió és a film területén történő előmozdítására, mert tudatában van annak, hogy az idegenforgalomban nemcsak nagy anyagi, hanem morális, lelki és politikai értékek is kockán forognak. Baldur von Schirach és társai elfoglalták a Wandervogelbewegung berlini központját; a nácik 1933 és 1935 között először „gleichshaltolták”, majd megsemmisítették a weimari korszak utazási irodáinak csúcsszervezetét. (Természetesen a nagy utazási irodákat bekapcsolták a változásokba, és anyagilag is érdekeltté tették őket.) A nácik 1936 első felére építették ki egész Németországot átfogó idegenforgalmi szervezetüket. Az állami irányító szerv a Reichsministerium für Volksaufklärung und Propagandán belül az Abteilung XII. „Fremdenverkehr” volt. A Reichsausschuss für Fremdenverkehrt (RAF), mint birodalmi hatóságot, személyesen Goebbels, később Hermann Esser, a hitleri idegenforgalom vezetője irányította egy 1933. június 23-án kelt birodalmi törvény alapján. Ennek a bizottságnak tagjai voltak az idegenforgalommal foglalkozó minisztériumok és hatóságok képviselői, az egyes Land-ok és a propaganda tanács képviselői. A legfontosabb szerv a Reichsfremdenverkehrsverband (RFV) volt, mert ez - mint csúcsszerv - irányította a Landesfremdenverkehrsverband-ok (LFV) és az azoknak alárendelt Fremdenverkehrsgemeindé-k tevékenységét. Feladata volt a német idegenforgalom fejlesztése minden területen. A Ministerium für Volsksaufklärung und Propaganda alá tartozott. Az RFV nevezte ki az LFV-k vezetőit, vezette az idegenforgalmi statisztikát, kiadta a „Der Fremdenverkehr” c. folyóiratot. (A folyóirat és a jól szervezett statisztika komoly szerepet töltött be a náci idegenforgalomban.) Az RFV 24, 1939-ben 32 LFV-t és 8000 Fremdenverkehrsgemeindé-t irányított. Ennek az állami irányítószervnek Esser volt a vezetője, aki egyben a RAF ügyvezető elnöki funkcióját is betöltötte. (Később, 1939-ben Hitler döntése alapján létrehozták az idegenforgalmi államtitkárságot a Goebbels-minisztériümban. Essert nevezték ki államtitkárrá. Ebben a minőségben tagja lett a birodalmi kormánynak.) A fenti szervekkel a nácik kézbe vették az idegenforgalom állami és szervezeti intézményeit. Megfelelő határozatokkal - a fentiekhez hasonlóan — a náci vezetés biztosította befolyását a német utazási irodák felett is. [Korábban Vereinigung Deutscher Reisebüros (VDR), 1933 májusától Nationale Vereinigung ...]. A Der Fremdenverkehr 1936. július 4-i száma büszkén állapítja meg: „100 nap 16R. Csáki: Der deutsche Wegweiser ... Berlin-Charlottenburg, 1932. 552.
