Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Lázár György: Szlovák iskolaügy Magyarországon 1359
SZLOVÁK ISKOLAÜGY MAGYARORSZÁGON (1945-49) 1365 Gyermekeinket ez a rendelkezés kizárja a középiskolákból is, hisz nem mehet magasabb iskolába környékünkön az a gyermek, aki csak szlovákul tud ... Ha az életben bármerre fordulnának, tolmácsot kellene magukkal vinni. Mi magyarok vagyunk, csak szlovákul is beszélünk. / Az előadottak értelmében kérjük Miniszter Ur intézkedését, hogy gyermekeink továbbra is magyar iskolába járhassanak." Ugyanezen indokok alapján kérte a dokumentum szerint a kesztölci római katolikus iskolaszék, valamint a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt, a MADISZ és a Független Ifjúság kesztölci szervezetei a vallás- és közoktatásügyi minisztertől a magyar nyelvű oktatás fenntartását. A különböző pártokhoz tartozó szülők állásfoglalását valószínűleg nem annyira politikai, hanem sokkal inkább a mindennapi élet tapasztalatai alapján kialakult gyakorlatias megfontolások befolyásolhatták, nevezetesen — amint ez a dokumentumból kitűnik - attól féltek, hogy gyermekeik a szlovák tannyelvű iskolában nem tanulnak meg kielégítően magyarul, s emiatt az életben hátrányos helyzetbe kerülhetnek. A dokumentum azt is tükrözi, hogy bár a szlovák oktatásügy magyarországi megoldása szempontjából a felszabadulást követő első években a fő nehézséget valóban a lakosságcsere napirendre tűzése okozta, a szülők jelentős részének tartózkodását más megfontolások is motiválták. Cséven a szülők a kesztölciekhez hasonló indokolással kérték a magyar nyelvű tanítás további fenntartását.2 3 Voltak azonban olyan szlovák lakta községek is, ahol a szülők igényt tartottak a szlovák nyelvű oktatás bevezetésére. így például Pest-Pilis-Solt—Kiskun vármegye tanfelügyelőjének 1946. január 18-án kelt jelentése szerint Perbálon a rendeletek értelmében megtartott titkos szavazáson a szülők többsége kérte a szlovák tannyelvű tagozat felállítását.2 4 A szegedi tankerületi tanfelügyelő 1946. január 18-án kelt jelentésében arról számol be, hogy a Csanád megyei körzetben Ambrózfalván, Csanádalbertin, Nagy bánhegyesen, Nagykopáncson, Pitvaroson a szlovák szülők anyanyelven folyó oktatást kérnek.2 s A jelentés megjegyzi, hogy „Ebben a körzetben a szlovák nyelvű községekben már a tanév elejétől anyanyelven folyik a tanítás, a Szlávok Antifasiszta Szövetségének kérésére. Ugyancsak a szövetség kérésére és ajánlására azokon a helyeken, ahol megfelelő nyelvtudású okleveles tanerők nem állottak rendelkezésre, oklevél nélküli tanerők látják el a tanítás munkáját". A jelentés arról is beszámol, hogy a tótkomlósi helyi evangélikus népiskolában megtartott szavazáson a szülők többsége kérte a szlovák nyelvű oktatást. A kép tehát igen árnyalt, változatos. Mégis az országos helyzetet az jellemezte, hogy a kesztölciekéhez vagy a cséviekéhez hasonló megfontolások alapján az érintett szülők többsége ellenezte a szlovák nyelven való tanítás bevezetését. A szlovák nyelvű iskolák létrehozására irányuló törekvések elsősorban a nemzetiségi szempontból legöntudatosabb — így egyes alföldi - szlovák lakta területeken értek el bizonyos eredményeket, bár a várakozáshoz képest ezek az eredmények is szerények voltak. A kormány igen nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy Békéscsabán már az 1945/46-os tanévben megkezdje működését egy szlovák gimnázium. A kormány tisztában J3 UMKL. VKM. Komárom-Esztergom vm. tanfelügyelőjének 283-7/1946. sz. jelentése. J, UMKL. VKM. 16 660/1946. sz. irat. í5 UMKL. VKM. 17 050/1946. sz. irat. /
