Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Lázár György: Szlovák iskolaügy Magyarországon 1359
SZLOVÁK ISKOLAÜGY MAGYARORSZÁGON (1945-49) 1363 fontosnak és pozitívnak kell tekintenünk a magyarországi szlovák nemzetiség körében jelentkező olyan megnyilatkozásokat, melyek a nemzetiségi kérdés megoldásának fő zálogát nem az áttelepülésben, hanem a következetesen demokratikus nemzetiségi politikában látták. Ezt az álláspontot a magyarországi szlovákok között a kommunisták képviselték a legkövetkezetesebben. Véleményük szerint a szlovákságnak magának is aktívan kell közreműködnie egy ilyen nemzetiségi politika megteremtésében, s a nacionalista szellemű elkülönülés helyett a magyar munkásokkal és parasztokkal összefogva az új Magyarország felépítésén kell munkálkodniok. Az a körülmény, hogy az akkori csehszlovák kormány a lakosságcsere gondolatát egyáltalán felvetette, igen nehéz helyzetet teremtett. A maradni szándékozó szlovákság nagy része ugyanis attól félt, hogy előbb-utóbb azok is áttelepülésre kényszerülnek, akik nem akarják szülőföldjüket elhagyni. A magyar kormány hivatalos megnyilatkozásaiban igyekezett ezeket az aggodalmakat eloszlatni, s egyértelműen leszögezte : nem gátolja meg az önkéntes áttelepülést Szlovákiába, maga részéről azonban senkit sem kényszerít távozásra, s a maradó szlovákság részére a legteljesebb nemzetiségi egyenjogúságot biztosítja. 1945 nyarán-őszén a Sloboda több cikkben tárgyalta a szlovák iskolák kérdését.15 A Sloboda élesen támadta a kormányt azért, hogy kevés a szlovák iskola, s a szlovákság nem rendelkezik saját soraiból kikerülő szlovák tanítókkal. Az Antifasiszta Szlávok Frontja a kormánytól követelte ugyan, hogy hozzon létre szlovák iskolákat, és szervezze meg a szlovák tanítóképzést, azonban az erre irányuló konkrét erőfeszítéseket gyakorlatilag nem támogatta, sőt a kitelepülés propagálásával valójában akadályozta azok megvalósulását. A Viharsarok című Békés megyei munkás-paraszt újság 1945 nyarán több fontos — a Slobodá-ban megjelenő cikkekkel polemizáló — írást közölt a nemzetiségi kérdés tárgyköréből.1 6 A Viharsarok élesen bírálta a Sloboda álláspontját, amely a letűnt uralkodó osztály bűneiért gyakorlatilag az egész magyar népet a vádlottak padjára ültette. Felhívta a figyelmet a nemzetiségi kérdés jelentőségére, rámutatott mind a magyar, mind a szlovák nacionalizmus újjáéledésének veszélyeire. Az egyik cikk például arra szólítja fel a szlovák és a magyar dolgozókat, hogy a múltat feledve közösen dolgozzanak egy új Magyarország felépítésén, hogy a „demokratikus légkörben a kisebbségi kérdés is megoldást nyerjen".1 7 A kormány — annak ellenére, hogy a nemzetiségi kérdés rendezésére irányuló erőfeszítése az Antifasiszta Szlávok Frontja részéről nem sok jóindulattal találkozott — a Slobodá-ban megjelenő kritikai észrevételeket figyelembe véve, megkezdte a nemzetiségi iskolák ügyét rendező jogszabály előkészítését. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány készülő rendelettervezetét tanulmányozás és véleményezés céljából az Antifasiszta Szlávok 1 s Hriech reakcie. Sloboda 1945. jún. 23. Pilisská put". Sloboda 1945. júl. 14. Pred bránami skôl. Alexander Horák cikke. 1945. aug. 25. Sloboda. Národnostné skoly. Alexander Horák cikke. 1945. szept. 22. Sloboda. Apponyiho skolská politika. Sloboda 1945. okt. 6. i6 Kurunczi Péter: A magyar-szlovák együttmunkálkodásról. Viharsarok 1945. jún. 6. Két hozzászólás a magyar-szlovák kérdéshez. Viharsarok 1945. jún. 9. Gyuska János: Beszéljünk nyíltan. Viharsarok 1945. jún. 20. Juszkó József: Csodák múzeuma Viharsarok 1945. aug. 1. 1 'A magyar-szlovák együttmunkálkodásról. Kurunczi Péter cikke. Viharsarok 1945. jún. 6. 12*
