Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
1358 VARGA LÁSZLÓ hozott. Ez már minőségi változásokat is jelez, hiszen korábban Weiss Manfréd számára a pénzügyminisztérium által támogatott Diósgyőr egyenlőtlen ellenfélnek bizonyult, s maga is erőteljesen támogatásra szorult ennek ellensúlyozására. Az acélmű létesítésével kapcsolatos küzdelem viszont már mutatja az erőviszonyok alapos megváltozását. Weiss Manfréd látszólag „vereséget szenved", hiszen nem sikerül állami kedvezményeket kapnia, a valóságban viszont már függetlenítette magát ezektől. A haditengerészet megnyerése — ami korábban a magyar ipar számára „bevehetetlen várnak" mutatkozott — olyan térnyerést eredményezett, amivel Diósgyőr már nem tudott lépést tartani. Természetesen nem véletlen, hogy a folyamatos fejlődésen belül ez a korszak különösen jelentős. Két tényező szerencsés egybeesése tette mindezt lehetővé. Az egyik az 1905 után kibontakozó konjunktúra - s láttuk, hogy Weiss Manfrédnak már korábban sikerült a válságot áthidalnia —, a másik a gyár belső fejlődése, amely éppen 1909-1910-re jutott el az újabb, minden korábbit meghaladó beruházás lehetőségéhez. Ugyanakkor a gyárban kialakult a valóban európai színvonalú üzemszervezés. A tényleges irányító Weiss Manfréd volt, ez a vezetés azonban - beleértve a cégvezetőket, akik egyébként családtagok voltak - már alig emlékeztetett az egyéni cégeknél szokásos irányító tevékenységre. A gyártási folyamat vertikalitásának kialakítása együtt járt az üzemszervezés, irányítás vertikumának megteremtésével. Weiss Manfréd azonban egyben átmentette az egyéni cégek előnyeit, így korlátlan cselekvési szabadságát és a munkásokhoz fűződő „patriarkális' viszonyt. A legendák szerint a gyárudvaron lehajolt az eldobott szögért, ha viszont valami rendkívüli megoldással találkozott, a tisztviselőknek és a munkásoknak egyaránt, azonnal, zsebből fizetett. Weiss Manfréd számításait a bekövetkező események fényesen igazolták, 1916-ban büszkén említette előrelátását: „Én tudom és mindenki tudja, hogy az én ipartelepem a háború előtt jóval nagyobb szabású volt, mint amilyent a békés idők megköveteltek. Nevezetes szakértők fejüket csóválták, amikor látták, és ki is mondták: Erre ugyan nem lesz szükség. Szükség lett, és nekem nagy elégtételem az előrelátásom. Muníciónk volt, van és lesz."6 7 61 Bródy Sándor: Fehérkönyv 1916. 37.
