Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
1352 VARGA LÁSZLÓ Hiába sikerült azonban most már két illetékes minisztériumnak azonos álláspontot kialakítania, a pénzügyminisztérium elzárkózása meghiúsította a felosztási kulcs megváltoztatását. A hadügyminisztérium a hadsereg érdekeit szem előtt tartva, a gyakorlatban túltette magát a pénzügyminisztérium vétóján. 1911 közepén megrendelte az 1911-1916 évekre szóló rendkívüli tengerészeti hitel terhére a szükséges tüzérségi lőszereket. Ez 12 millió korona felosztását jelentette, s ebből egyformán 2-2 millió jutott Weiss Manfrédnak, Resicának és Diósgyőrnek. A két illetékes magyar minisztérium egyaránt tiltakozott a változatlanul érvényben levő felosztási kulcs felrúgása ellen, de ez a tényeken már nem változtatott.5 4 A hadiszállítások területén a haditengerészet megrendeléseinek elnyerése bizonyult ebben az időben a legnehezebb feladatnak, és bármennyire sérelmezték is ezt a magyar ipar vezető tényezői, a haditengerészet fenntartásai nem voltak teljesen megalapozatlanok. A Danubius hajógyár igazgatója joggal panaszkodott: „Kétségtelen, hogy saját országunk hadierejéről van szó, és a közös vámterületen maradunk, de a k.u.k. Kriegsministerium Marinesectionjához való közeljutás, bizalmának elnyerése és igényeinek kielégítése nehezebb feladat volt magyar vállalat részére, mint bármely más, távoli ország haditengerészetének kiszolgálása." Weiss Manfréd már korábban is kapott jelentősebb megrendeléseket a haditengerészettől, de ez nem jelentette a lehetőségek teljes kihasználását, miután elsődlegesen hüvelyeket és kisebb kaliberű lövedékeket szállított. A tényleges áttörést azonban az említett rendkívüli hitel alapján kiadott megrendelések jelentették. Wekerle Sándornak alapjában igaza volt, amikor a magyar kvóta arányának megfelelő megrendelésekért folytatott harcról kijelentette, hogy „e magyar törekvéseket nem a pártok verekedték ki, hanem Weiss Manfréd azzal, hogy olyan gyárat teremtett, amelyik ki tudta elégíteni a kívánalmakat".5 5 Nem kétséges, hogy a megrendelések elnyerésében komoly szerepe volt a witkowitzi gyárnak, a szerződő feleket a súrlódások ellenére szorosan összefűzte a közös anyagi érdek. Weiss Manfréd már korábban több esetben együtt lépett fel a hadügyminisztériumban az ausztriai szállítókkal, pl. árkérdésekben; ez a kör 1911-ben kibővült a befolyásos Witkowitzer Bergbau- und Eisenhüttengewekrschafttal. A lövedékek gyártását és kipróbálását a witkowitzi szakemberek irányították. 1912-ben került sor Witkowitzban eredményesen az első csepeli 15 cm-es gyújtógránátok kipróbálására. A 30,5 cm-es gyújtógránátok gyártásánál is problémák merültek fel, mivel azoknak egy jelentős része az edzés közben megrepedt. Májusban mintát küldtek Witkowitzba a megrepedt gránátokból, de azt követően is nagy selejttel dolgoztak.5 6 A tüzérségi lőszergyártás növelése érdekében Csepelen bővítették a lövedékmegmunkáló műhelyeket, speciális gránátesztergákat és egyéb forgácsoló gépeket szereztek be. A nagykaliberű lövedékek felosztási kulcsának megváltoztatása nem került le a napirendről. 1912 előtt a pénzügyminisztérium és Diósgyőr még remélhette, hogy 54 / 13-1/32-1; 4. - OL PM ált. ir. 1910-60251/1351. - Állami Vasművek 45241/1910., 116422/1912. - Berend-Ránki: A csepeli Vasmű rövid története 44 -45. 5 5 A haditengerészetre vonatkozó idézetet 1. Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története 11.(1912-1944) - TMB XV. köt. Bp. 1963 637-638,- Wekerlét idézi Kun Andor: Uttöró'k. A magyar gazdasági élet KA KMMS 1911/46., 1/13; 28; 313; 4/1., 66 56 OL WM Okmánytár 37a. Igazgatóság 1.
