Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
A CSEPELI GYÁR KIALAKULÁSA 1349 harcát Diósgyőrrel, amibe fent ismertetett álláspontjaival az érintett három minisztérium is bekapcsolódott. A küzdelem első szakaszának lezárásaként novemberre sikerült megállapodásra jutni. Eszerint a hadügyminisztérium Weiss Manfrédnak juttatja a 10,4 cm-nél kisebb srapnelrendelések 50 százalékát, a gránátoknál pedig a rendelések egyharmadát.5 0 Weiss Manfréd felismerte, hogy a pénzügyminisztérium további engedményekre is kényszeríthető, így a két másik minisztérium nyomására 1903 közepén a pénzügyminisztérium elfogadta, hogy az ötvenszázalékos részesedést a gránátokra is kiterjesszék. A pénzügyminisztériumban világosan látták, hogy hosszabb távon nem tagadhatják meg Weiss Manfréd követeléseinek a teljesítését. Aggodalmukat növelte, hogy éppen abban az időben tervezték a diósgyőri lövedékgyártás fejlesztését, s a kormány 1903-ban 348 000 korona hitelt biztosított új tüzérségi lövedékműhely építésére. A minisztérium a tartós rendezés érdekében járult hozzá a fejlesztési kulcs megváltoztatásához, azt remélve, hogy ezáltal elnyerik a közös hadi igazgatás támogatását, legalább Resicával szemben. Bár a hadügyminisztériumban sem tartották célszerűnek Resica előretörését, az adott helyzet véglegesítését megtagadták.51 Látszólag sajátos módon, a létrejött megállapodás egyik felet sem elégítette ki maradéktalanul. A pénzügyminisztérium komoly engedményei fejében nem kapott semmiféle garanciát a kialkudott felosztási kulcs véglegesítésére, Resica teljes kirekesztését sérelmezte, Weiss Manfréd pedig alapvetően túllőtt a célon, és a gyakorlatban sohasem kapta meg a megállapodásban rögzített megrendeléseket. A helyzetet azonban — ha csak átmenetileg is — éppen ez a bizonytalanság tartósította. Weiss Manfrédot a tényleges megrendelések egyelőre kielégítették, s bár követelte a megállapodás érvényesítését, ez inkább csak a jövőnek szólt. A hadügyminisztérium ugyanakkor bőségesen kárpótolta az elmaradt megrendelésekért. 1904 közepén szerződésben biztosította számára a Magyarországra jutó teljes lőszerhüvely-szükségletet. Ezzel a hadügyminisztérium véglegesen rendezte a hüvelymegrendeléseket, mindössze négy gyár részesedett belőlük (Berndorfer Metallwarenfabrik Arthur Krupp; Fischer'sche Weicheisen- und Stahlgiesserei, Traisen; G. Roth AG Wien; és Weiss Manfréd), s ez valamennyiük számára évente többmillió koronás szállítási lehetőséget biztosított. A gyárat ugyanakkor berendezték a tüzérségi lövedékek meleg sajtolására, ehhez felépült a préskovácsműhely a szükséges hidraulikus sajtókkal, frikciós és mechanikus présekkel, kemencékkel és segédberendezésekkel felszerelve. Alig egy évvel később - 1905 szeptemberében — Weiss Manfréd a kereskedelmi minisztérium támogatásával, hivatkozva a tüzérségi lőszergyártás kibővítésére, kérte a lövedékrendelések tényleges szabályozását. Az így kiharcolt új felosztás szerint a kiskaliberű ágyúlövedékek (6-10,4 cm) magyarországi termelésének 42—42 százalékát kapta Diósgyőr és Csepel, a fennmaradó 16 százalékot pedig Resica. Ez a felosztási kulcs kisebb eltérésekkel most már valóban érvényesült a hadügyminisztérium megrendeléseinél. (2. táblázat)5 2 5 0 Itt és a továbbiakban mindig a magyar kvótának megfelelő' részt vesszük alapul, függetlenül annak változásaitól. 5'KA KM 1900 7A 102-7/3. 31., 1903 7A 102-18/677. - OL PM Állami Vasművek 16093/1903; 45241/1910. 52 Uo. 45241/1910. 118422/1912; - KA KM 1904 7A 11-1/19; - OL WM Okmánytár 66.
