Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
1348 VARGA LÁSZLÓ A tüzérségi lőszergyártás nemcsak az ismertetett „piaci" viszonyokban különbözött a gyalogságitól, hanem a jóval jelentősebb tőkeigényesség mellett komoly szakmunkát is követelt. „A lövedékek előállítása — jellemezte a helyzetet mintegy tíz évvel később az állami vasgyárak központi igazgatósága — a munkásoktól fokozott ügyességet, gyakorlatot, pontosságot és megbízhatóságot követel meg, a rendkívüli szigorú átvételi feltételeknek megfelelő gyártmányok elérése végett a tűzben való megmunkálásnál magas hőmérsékletek foknyi pontossággal figyelhetők meg és tartandók fel, a mechanikai műhelyben pedig a méretek tizedmilliméternyi pontossággal őriztetnek ellen. Mindezek olyan követelmények, amelyek a gép- és vasipar egyéb ágaiban, honnan a lövedékműhelyi munkások rekrutálódnak, ily mérvben alig fordulnak elő, s amelyekre a munkások csak évekig tartó oktatással gyakorolhatók be. A munkások begyakorlása és megtartása ezek szerint egy lövedékgyár termelőképessége szempontjából nem kevésbé fontos, mint a mechanikai berendezés."4 8 1903-ig a tüzérségi lövedékgyártásba fektetett tőke értéke meghaladta az 1,2 millió koronát, az addig gyártott lövedékek (8—10 cm) száma azonban mindössze kereken 5000 darab volt. Weiss Manfréd már 1900-ban kapott a közös hadügyminisztériumtól kisebb mennyiségű megrendelést, de ennek és az ezekhez hasonlóknak nem volt tényleges gazdasági jelentőségük, s elsősorban az új gyártmányok fokozatos bevezetését segítették elő. A kezdeti időszakban elsősorban tüzérségi hüvelyeket gyártottak az erre a célra létesített nagyhüvely-műhelyben, megfelelő hidraulikus sajtókkal és a hozzájuk tartozó segédberendezésekkel (lágyító kemencék stb.). Az első ilyen jellegű megrendelést a haditengerészettől kapta a gyár, az élesre szerelés a pólai tengerészeti arzenálban történt. A hüvelygyártás (hasonlóan, mint korábban a gyalogsági lőszereknél) kedvező átmenetnek bizonyult, egyrészt lehetetlenné tette Diósgyőr, illetve a pénzügyminisztérium közbelépését, miután a korábbi megállapodások csak az élesre szerelt lövedékek gyártását szabályozták, másrészt lehetőséget nyújtott a technológiai nehézségek fokozatos felszámolására. A hüvelyek gyártása mellett tértek rá a srapnel lövedéktestek gyártására. Ennél meghatározó mozzanat a búr háború volt. Miután Weiss értesült arról, hogy az angolok jelentős mennyiségű hadianyagot Németországból szereztek be, a kereskedelmi minisztérium nyílt ajánlólevelével Londonba küldte sógorát, Wahl Oszkárt, akinek végül sikerült az angol kormánytól megrendelést kapnia 40 000 8 cm-es srapnel lövedéktestre. Ezeket Csepelen hideghúzással készítették, mivel robbanásukkor nem repedhettek teljesen szét, s a hideghúzás a szükséges szilárdság mellett biztosította a megkívánt nyúlásképességet. A további megmunkálás forgácsolással történt, amihez külön műhelyt rendeztek be, elsősorban esztergákkal.4 9 A kezdeti nehézségek eredményes áthidalása és az elért sikerek felbátorították Weiss Manfrédot, s 1902 elején megrendelést kért a hadügyminisztériumtól tüzérségi hüvelyekre és egyes srapnelekre. Gyakorlatilag ez a levél indította meg Weiss Manfréd konkurrencia-4 * OL PM Állami Vasművek 1184 22/1922. - Soós Imre-Kiszely Gyula-Zádor Tibor: Vázlatok a diósgyőri vaskohászat 190 éves történetéből 1770-1960. Miskolc, 1960. 58. 4 9 OL PM Állami Vasművek 45241/1910. - Ker. Min. Iparfeji. Szakoszt. 1899-75822. - WM Okmánytár 102. - Kovács i. m.
