Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
A CSEPELI GYÁR KIALAKULÁSA 1345 kedelmi cikkeknek. Ilyenek voltak a már említett pénzlapkák mellett a tűzszekrénylemezek, az ajtó- és ablakcímkék stb., valamint a vörösréz-, sárgaréz-, bronz-, nikkel-, alpakka-, pakfong- stb. lemezek, huzalok, rudak, csövek.4 4 A fémmű, amelynek elsődleges célja az alapítás idején még az volt, hogy függetlenítse a céget az alapanyagot gyártó vállalatoktól, kerek tíz év alatt messze túlnőtte ezt az eredeti feladatot. Fokozatosan, a lőszergyártástól gyakorlatilag teljesen függetlenül, önmagában is komoly méreteket öltött a fémfeldolgozás. Ez a fajta fokozatosság lényeges vonása volt Weiss Manfréd üzletpolitikájának. A századfordulón a lőszergyártás mindenképpen elégséges alapot nyújtott a rézgyártáshoz, egyértelműen csökkentette a kockázatot. A megfelelő piac kiépítése és a szükséges gyakorlat elsajátítása után kerülhetett csak sor a fémfeldolgozás jelentős kibővítésére. Az acélfeldolgozásnál azonban fordított volt a sorrend. Kiindulásként itt is a gyár „egyéb" tevékenysége szolgált alapul (különösen a tüzérségi lövedékgyártás), de ez nem járt együtt magának az acélnak az előállításával. A tüzérségi lövedékszállításoknál 1909-re olyannyira kiéleződött a harc, hogy Diósgyőr visszautasította a Weiss Manfréd-gyár acélrendeléseit. Külföldi beszerzésekkel sikerült ugyan a szükséges mennyiséget biztosítani, de ez az eset világossá tette, hogy a csepeli gyár mindenfajta térnyerése ellenére saját acélgyártás hiányában nem függetlenítheti magát a konkurrenciától. Az acélmű létesítése mellett szólt az is, hogy a tüzérségi lövedékgyártás tervezett bőví'ése (nagykaliberű lövedékek) lényegesen több acélt igényelt, a kettő tehát kezdettől szorosan összefonódott egymással. így került végül sor a Monarchia két nagy hadiipari komplexumának, a csepeli gyárnak és a Witkowitzer Bergbau- und Eisenhüttengewerkschaftnak a szoros együttműködésére. A két cég közötti megállapodást 1911. január 5-én írták alá. Ebben a witkowitzi gyár kötelezte magát, hogy Weiss Manfréd rendelkezésére bocsátja a lövedékek teljes gyártási technológiáját, beleértve az ehhez szükséges minőségű acél előállítását, megfelelő szakembereket biztosít Weiss Manfréd költségére Csepelen, támogatja Weiss Manfréd szállítóképességének elismerését a haditengerészet részéről a 30,5 cm-es lövedékeknél. Weiss Manfréd mindezek fejében vállalta, hogy a haditengerészet lövedékmegrendelései után kapott összegek 3,5 százalékát öt éven keresztül kifizeti Witkowitznak, ha azonban az öt év alatt a 3,5 százalék nem érné el a 350 000 koronát, akkor ezt követően is köteles azt fizetni. Garantálta egyben a teljes titoktartást, még olyan vállalatokkal szemben is, amelyekben érdekeltségei vannak, kötelezte magát, hogy a witkowitzi szakembereket nem csábítja saját gyárába, és a külföldön beszerezhető gépeket Witkowitztól veszi meg. Ez a szerződés az egyik legdöntőbb esemény volt a WM gyár első világháború előtti történetében. Weiss Manfréd ugyan sokallotta a 3,5 százalékot, de végül, figyelembe véve a szerződés által kínált előnyöket, engedett. Witkowitz nemcsak a technológia pontos átadását vállalta, hanem érdekeltté vált abban, hogy Weiss Manfréd minél jelentősebb rendeléseket kapjon a haditengerészettől. Miután sokkal jobb kapcsolatokkal rendelkezett, mint bármelyik magyar vállalat vagy intézmény, ez az érdekeltség jelentős tényezővé vált. 44 KA KM 1911 7A 12-5/43; 1906 7A 13-1/47-5; 1907 7A 13-1/30-2. - OL PM ált. ir. 1908-127455/4455. - Magyar Ipar 1907. 16. sz. 11 Századok 1983/6
