Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
1344 VARGA LÁSZLÓ meghaladta az 1900-as szintet, ehhez járult a berendezések űjabb kiegészítése is, kereken 100 000 korona értékben. Az 1903-as év eredményei azt mutatják, hogy a vállalat egészének sikerült viszonylag nagyon gyorsan túljutnia a válságon. Jelentősen emelkedett a hengermű termelése, s ezen belül a saját felhasználás, a nyereség pedig meghaladta a 200 000 koronát. A tüzérségi lövedékgyártás felfuttatása kihatott a hengerműre is, 1904-ben közel 300 000 koronával emelkedett a befektetett tőke, ennek nagy része ingatlanokban jelentkezett. Nőtt a megrendelések értéke is, s meghaladta a 2,3 millió koronát. Weiss Manfréd időközben csatlakozott a sárgaréz kartellhez is.41 A fémfeldolgozás továbbfejlesztése szempontjából döntőnek bizonyult a Weiss Manfréd által 1906 végén bejelentett cső- és rúdgyár létesítése. A bővítéshez szükséges telek megvételére 1907 áprilisában került sor, s már októberben másfél millió korona befektetéssel és 100 munkással üzembe helyezték az új gyárrészleget. Ez a korabeli viszonyok között is rendkívül gyorsnak számított. Az új részlegek — amelyek csőhengerművet, rúdsajtolót, szalaghengerművét és ún. pénzlapkagyárat foglaltak magukba -, már az év végére heti 100 000 korona termelési értéket biztosítottak. 1909-ben a négy műhely már 312 munkással hetenként több mint 250 000 korona értékű árut gyártott, a befektetett tőke pedig meghaladta az 1,7 millió koronát, ennek 10 százalékát a beépített telkek értéke tette ki, 16 százalékát az épületek és a fennmaradó 74 százalékát a gépek és egyéb berendezések. Ezzel az új beruházással - figyelembe véve a már meglevő vörös- és sárgarézhengerdéket, a dróthúzót és az öntődét - a csepeli gyár az ország legjelentősebb fémfeldolgozó üzemei között is az élre került, hasonló profilt Magyarországon ebben az időben egyedül a Magyar Rézhengerművek Rt. képviselt. A kerületi iparfelügyelő véleménye szerint a kibővített hengermű egyedülálló a hazai iparban, s nemcsak a belföldi szükségleteket képes kielégíteni, hanem jelentős kivitelre is dolgozhat. Az iparfelügyelő jóslatát cáfolni látszott az a tény, hogy az új létesítmény az 1907-es évet mintegy félmilliós veszteséggel zárta, ez azonban szinte törvényszerűen együtt járt a kezdeti nehézségekkel.4 2 Weiss Manfréd még a pénzlapkagyár üzembe helyezése előtt, 1906 júniusában megállapodott a Kereskedelmi Bankkal, hogy a bank ajánlatot nyújt be (esetlegesen a Banque Generale de Bulgaria nevében) a bolgár kormány által 4 millió leva veréséhez szükséges nikkel-pénzlapka szállítására kiírt versenytárgyaláson. Weiss Manfrédnak sikerült a megrendelést elnyernie, s a közvetítésért 6 százalék jutalékot fizetett a Kereskedelmi Banknak. Egy évvel később Weiss Manfréd a körmöcbányai pénzverdével kötött szerződést 42 millió, 10 és 20 filléresekhez szükséges pénzlapka gyártására, kereken 1 millió korona értékben.4 3 A fémmű elsődleges feladata változatlanul a saját termelés igényeinek kielégítése volt, ehhez járultak a hadsereg különböző közvetlen megrendelései, mint pl. 1907 januárjában 84 millió ólom-antimon golyóra, aminek az értéke meghaladta a félmillió koronát. A hadiszükségletek kielégítése mellett azonban fontos szerepük volt a keres-4 1 OL WM Könyvelőség 1900-1904 Hengermű főkönyv. 4 2 OL PM ált. ir. 1908-127455/4455; 1911-35927/927. - WM Okmánytár 103. 43 OL BKIK ált. ir. 1907-7160. - WM Okmánytár 530.
