Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322

1326 VARGA LÁSZLÓ termelés visszaesett, tömeges munkanélküliség keletkezett, napirendre kerültek a csődök és az alaptőke-leszállítások. Ez a válság, ami Magyarországon 1905-ig húzódott el, erőteljesen sújtotta a nehézipar fejlődését, és különös élességgel jelentkezett a hadianyaggyártásban. A csepeli gyár fejlődésében a kibontakozó válság fordulópontot jelentett. Weiss a vadász- és revolvertöltények gyártása helyett tüzérségi lőszerek gyártásával kísérletezett. Ennek bevezetése ugyan sokkal bonyolultabb és kockázatosabb volt, de éppen a kereslet csökkenése révén lehetősége nyílt arra, hogy az amúgy is veszteségesnek ígérkező éveket az új ágazat bevezetésére fordítsa. 1901-ben — ötévi kísérletek után - megkezdték a gyárban a tábori sütőberendezések gyártását is. 1902 végére, a konzervgyártást nem számítva, a befektetett tőke kereken 3,5 millió korona volt, ebből legnagyobb súllyal a tüzérségi lőszergyártás részesedett (1,2 millió K), ezt követte a gyalogsági lőszerek élesre szerelése (870 ООО К), a hengermű (760 000 K) és végül a konzervgyár területén működő gyalogsági tölténygyártás és az ehhez kapcsolódó fémfeldolgozás (650 000 K). Az egyes gyártási ágazatok tőkeigényessége és konjunkturális helyzete alapvetően különbözött egymástól. Ennek megfelelően 1903-ban az említett üzemrészek munkáslétszáma 1246 fő volt, ebből a Máriássy utcában, vagyis a konzervgyár területén dolgozott 340 munkás, a csepeli gyalogsági lőszergyárban 330, a tüzérségi lőszergyárban 280 és a hengerműben 296. A kereken 9 millió koronás termelési értékből 3,5 milliót képviselt a hengermű, 2,5 milliót a csepeli lőszergyár, 1,8 milliót a konzervgyár (konzervgyártás nélkül) és mindössze 1,2 milliót a tüzérségi lövedékgyártás.6 Egyre inkább akadályozta a termelést az a tény, hogy Csepel ebben az időben még mindig fiókvállalatként működött, a cég központi „szervei" változatlanul részben a konzervgyárban, részben a budapesti irodában voltak elhelyezve, miközben a tényleges termelés súlypontja határozottan Csepelre helyeződött át. Lényeges változtatásokra végül 1904-ben került sor. Ekkor a kereskedelmi irodát kihelyezték Csepelre, és megkezdődött a Máriássy úti fémfeldolgozás kitelepítése is. Ezzel a csepeli gyártelep lényegében átvette az anyavállalat szerepét. 1902-ben Weiss Manfréd még több mint 300 000 koronás veszteséget mutatott ki, a következő évtől azonban már ismét nyereségessé vált a termelés, ugyanakkor erőteljes ütemben folytatódtak az új beruházások is, különösen a gyalogsági lőszergyártásban. Az ehhez szükséges egyre nagyobb energiaigények kielégítésére 1904-ben felállították a gázgépházat, a barnaszén generátorgázzal működő 700 LE-s gázmotort a hozzátartozó elektromos generátorral és segédberendezésekkel. Bz volt az első ilyen típusú erőtelep Magyarországon.7 6 OL PM ált. ir. 1904-66736. A'közölt adatoknál feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az egyes üzemrészek alapfeladata a többi üzemrész szükségleteinek kielégítése volt. 'A gyártelep veszteségeire vonatkozó adatok elsó'dlegesen Weiss Manfréd kérvényeiből ismeretesek. Az állami ipartámogatás ellentmondásai következtében újabb kedvezmények megszerzése érdekében Weiss Manfrédnak a vállalat eredménytelenségét kellett igazolnia. Az 1902-es veszteséget azonban egyéb adatok (belső könyvelés) is alátámasztják. OL PM ált. ir; 1904-66736. - Kovács Antal: A Csepel Vas- és Fémművek története és műszaki fejlődése (kézirat).