Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
A CSEPELI GYÁR KIALAKULÁSA 1327 1905-re az erőtelepek berendezése - mintegy félmillió koronás értékben - kereken 5000 LE teljesítménnyel dolgozott, ennek kereken 20 százalékát (770 kW) képviselte a gyárban üzemelő 38 elektromotor, amelyek jelentős része a tüzérségi hüvelygyártást szolgálta. 1905—1906 folyamán újabb két, egyenként 600 LE teljesítményű szívógáz motort állítottak üzembe. Belső felmérés szerint a csepeli gyártelep berendezéseinek értéke 1906 szeptemberében kereken 2,7 millió koronát tett ki.8 Az ipartámogatásról szóló 1907. évi 3. tc. országgyűlési vitája során Lengyel Zoltán megvádolta a korábbi kormányokat, hogy azok szubvenciókat juttattak a Weissfivéreknek. Szterényi József államtitkár másnap, 1906. október 25-én válaszolt a vádra. Joggal tagadta a szubvenciók adását, miután Weiss Manfréd — ezt több ízben büszkén hangoztatta — sohasem kért szubvenciót. Szterényi ezt követően lelkesen méltatta a csepeli gyár fejlődését: „Weiss Manfréd telepe Magyarországnak egyik legnagyobb, a külföld előtt is a legismertebb gyártelepét képezi, mely csak a múlt évben az orosz kincstár számára száz millió töltényt nyert el, legyőzve a német és osztrák versenyt, amivel, azt hiszem, a magyar iparnak dicsőséget szerzett. Ebbe a gyárban 7 400 000 korona van befektetve, 2890 magyar munkást foglalkoztat, és forgalmaz tizenhét és félmillió koronát. Hivatalnoki kara 72 tagból áll."9 Nem sokkal később határozta el Weiss Manfréd új fémcső- és fémrúd-gyártelep létesítését. Szinte pontosan egy évvel Szterényi dicsérő szavainak elhangzása után kereken egymillió korona befektetéssel üzembehelyezték az új gyárrészleget. A csepeli gyártelep a Monarchia egyik legjelentősebb hadiüzemévé vált, berendezései valóban korszerűek voltak, s biztos alapot nyújtottak a termelés nagyméretű kiterjesztéséhez. 1907-ben a közös delegáció budapesti ülésezésekor az egyik délelőttöt a WM-gyár megtekintésére szentelték. A félnapos séta során megtekintették a gyár számos létesítményét. A 2000 LE-s energiaközponttal kezdték, majd folytatták a sárga- és vörösréz, bronz-, ill. nikkelöntödével, a műszaki és vegyi laboratóriummal, a pénzlapka-gyártással, a szalag-, lemez-, drót- és csőhengerekkel, ill. húzókkal, megtekintették a gyalogsági és tüzérségi lőszerek, a sütőkemencék, mozgókonyhák, tölténytárak stb. gyártását. Ebben az időben a gyártási berendezések teljes kihasználása lehetővé tette napi 1 millió 8 mm-es éles lőszer, 1000 srapnel, 500 gránát és 1100 tüzérségi hüvely előállítását. 1909 közepén már az ún. járműgyár (főzőkocsi, mozgó sütőkemence, főzőláda) üzembehelyezésére került sor. Hasonló termékek előállításával Magyarországon később is csak a Magyar Vagon- és Gépgyár és a Magyar Szivattyú- és Gépgyár foglalkozott, de a világháború előtt a Weiss Manfréd gyár adta az össztermelés 95 százalékát.10 A járműgyártás meghódításával szinte egyidőben merült fel a gyár további bővítésének és acélmű létesítésének terve, ami megteremtené Weiss Manfréd számára a nagy* Ezzel párhuzamosan leállt a két régebbi gőzgép (246 LE). Az új motorokhoz szükséges gáz fejlesztése Kerpely-rendszerű generátorokkal történt. Ezek a motorok a sütőkemencegyártáshoz biztosították az energiát villamos hajtással. A generátor 25-ös periódusos áramot termelt, ez azonban már ebben az időben is elavultnak számított, az erre vonatkozó javaslat a posta egyik szakértőjétől származott. - OL WM Okmánytár 80. - Kovács i. m. - Kocsis-Német-Uglár i. m. 9 Kh. n. 1906. okt. 22-23. 1 °OL PM ált. ir. 1907-5937/137; 1908-1154/4189; 16517/517., 127455/4455; 1911-35927/927. 1913-53009
