Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
PEYER KÁROLY A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOMBAN 1944-IG 1317 Az 1942 márciusában rendezett szakszervezeti kongresszus még szélesebb alapon fogalmazta meg a munkásság gazdasági követeléseit. Peyer indítványára a határozati javaslat közvetlen minimális kívánságként jelölte meg az élelmiszer, cipő- és ruhaellátás megszervezését, a testi- és nehéztesti munkás pótjegy kiadását minden szakmában, az adómentes létminimum emelését és a panaszbizottságok létrehozását. A távlati célok között szerepelt a munkanélküliek állami segélyezése, a kollektív szerződések érvényének törvénybeiktatása, az üzemi alkotmány bevezetése.11 8 A Szaktanács ismételten fellépett a szakszervezetek elemi működési lehetőségeinek a biztosítása érdekében. A végrehajtó bizottság nevében Peyer 1941 augusztusában és még több alkalommal tiltakozott a gyűléstilalom ellen, továbbá szóvá tette a polgári és katonai szervek túlkapásait a munkásegyesületek helyiségeinek igénybevételénél. E téren azonban nem sikerült számottevő engedményeket kicsikarni.11 9 Az 1942-es kongresszus mérsékelt követeléseket formulázott meg: az egyesülési és gyülekezési szabadság érvényesítését a korlátozott keretek között, valamint a gazdasági gondok megvitatásának jogát a sajtóban, amennyiben azok nem érintik a hadi és a külpolitikai érdekeket. Nem volt kétséges sem Peyer, sem a többi szociáldemokrata tisztségviselő számára, hogy a háború a tengely vereségével végződik. Ezért elutasították, hogy Magyarország fegyveres szövetségre lépjen Hitlerrel. 1941. április elején Peyer-Rassay és Bethlen megnyilatkozásaival összhangban — tiltakozott a Jugoszláviát fenyegető német agresszióban való részvétel ellen. 1941 júniusában pedig úgy vélekedett, „ha Churchill számára jó Sztálin szövetségesként, akkor nekünk igazán nem lehet kifogásunk".12 0 Peyer álláspontját akül-és belpolitika kérdéseiben az jellemezte, hogy a szociáldemokrata párt magatartásához igazodva támogatta a kormányzat olyan lépéseit, amelyek a tengelytől való függőség lazítására, illetve a háborúból való „kiugrásra" irányultak. Peyer a képviselőház külügyi bizottságában követelte, hogy az újvidéki vérengzés értelmi szerzőit vonják felelősségre. Fellépése megtorlásaként 1942 elején — Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt - kibuktatták az említett testületből. 1942/43 fordulóján - összefüggésben a hadi helyzet alakulásával — Peyer úgy vélte, már a közeljövőben kül- és belpolitikai fordulatra kerülhet sor, ami a szociáldemokrata pártot kormányzati tényezővé teheti. Ezt a reményt alátámasztotta, hogy 1943 március végén Horthy kihallgatáson fogadta a Szaktanács főtitkárát. 1943-ban megélénkült a Szaktanács szervező tevékenysége, hogy a felső szintű politikai lépéseket megnövekedett erő támassza alá. Szeptemberben Peyer körlevélben szólította fel a helyi szakmai csoportokat: hozzanak létre minden városban szakszervezeti bizottságot, gondoskodjanak arról, hogy a csoportok vezetői időnként rendezzenek összejöveteleket, amelyeken a Szaktanács küldöttei tájékoztatást nyújtanak a munkásokat és a szakszervezeteket érdeklő kérdésekről.12 1 Október végén pedig a Szaktanács a szövetségekkel egyetértésben Szakszervezeti Hónapot hirdetett a november 15,—december 15. közötti hetekre. A kampány elsődleges 11 'Magyar Szakszervezeti Értesítő 1942. ápr. 1. 11 »PIA 672. f. 87. ő. e. - PIA 651. f. 2. cs. 1943-7-8807. ő. e. 120 Peyer 1941. április 4. felszólalását a pártközi értekezleten 1. OL. Szentiványi kézirat 573. -Júniusi kijelentésétl. A reakció ellen. A Szociáldemokrata Párt harca. Bp. 1945. Szerk. Révész Mihály. 71. 1 21 PIA 651. f. 2. cs. 1943-7-17088. ő. e.
