Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1318 SI TOS PÉTER célja a toborzás volt. Az agitáció eredményességét bizonyítja, hogy egy hónap alatt mintegy 15 ezer tagot sikerült megnyerni, s 1944 elején a létszám megközelítette a 100 ezer főt.12 2 A Szaktanács orgánumában megjelent cikkei, továbbá különböző rendezvényeken elmondott felszólalásai betekintést engednek azokba az elképzelésekbe, amelyeket Peyer a háború utáni világról alakított ki. (Persze a megnyilatkozások értékelésénél nem hagyhatók figyelmen kívül a cenzúra és a rendőrségi ellenőrzés, amelyek eleve korlátozták a nézetek kifejtését.) Peyer a legnyütabban arról szólt, hogy elutasítja a radikális jelszavakat, ellenez minden „anarchisztikus kísérletet", és elveti „a nálunk ismeretlen túlzásokat".12 3 1944 januárjában egy nyilvános összejövetelen kifejtette, hogy nem lesz 1918, de 1919, 1920, 1921 sem — tehát sem a forradalmak, sem az ellenforradalom és a fehérterror nem ismétlődhetnek meg. Hangsúlyozta, hogy új világ hajnalát élik. Az új rendszer első lépése — a felelősségrevonás és a nagytakarítás lesz. Megígérte, hogy „minden kölcsönt visszaadnak", mert megtanultak az uraktól kormányozni és a gumibotot forgatni. A rendőrségi jelentés szerint a szónok „magából kikelve, ordítva beszélt", a hallgatóság „orkánszerű tetszésnyilvánításai" közepette.12 4 Bár Peyer nem vetette fel a tőkés tulajdonviszonyok felszámolását, egy olyan polgári demokratikus társadalmat kívánt, amelyben mind a termelés irányításában, mind a javak elosztásában jelentős szerepet kap a munkásság. A kivívandó jogok gyakorlásának a biztosítékát a szabad szakszervezetekben látta, amelyek „egy autonómiákon felépülő közjogi rendszer autonóm részei".12 5 Kifejtette továbbá, hogy köztulajdonba veendők a termelés és a fogyasztás szempontjából fontos üzemek, földreformot kell végrehajtani tekintet nélkül minden előjogra, progresszív adórendszer szükséges, szociális törvények és az életní/ó emelése.12 6 A háború közeli befejeződésében bízva latolgatta Peyer elképzeléseit. A közeljövő vészterhes eshetőségeként azonban ő sem számolt egy német megszállás bekövetkeztével. 1944. március 19. Peyert is teljesen váratlanul érte, tegyük hozzá, éppen úgy, mint a legtöbb politikai tényezőt az országban. A Szaktanács vezetőjét a Gestapo letartóztatta, és koncentrációs táborba vitette. Sem Peyer, sem más nem tudhatta még, hogy vezető szerepe a magyar munkásmozgalomban visszavonhatatlanul véget ér, még akkor is, ha kibírja majd a reá váró viszontagságokat, és megéli a fasizmus vereségét. Peyer ugyanis jellegzetesen a tőkés társadalomhoz kötött szakszervezeti vezető volt. Számára a munka—tőke ellentétből következő nap mint nap zajló csatározások, egyezkedések jelentették a lételemet. Tapasztalatai, szemlélete, felkészültsége a kapitalizmus viszonyai között folytatott gazdasági osztályharcra és az ehhez szükséges politikai feltételek kivívására kondicionálták. Szemhatára csupán eddig terjedt, s nem tovább. Magyarországon 1944—45-től a fejlődés népi 1 2 2 PIA 668. f. 39. ő. e. - PIA 651. f. 12. cs. 17. o.e. - Magyar Szakszervezeti Értesítő 1943. nov. 1. 1 23 Uo. 1943. dec. 15. és 1944. jan. 1. 1 24 PIA 651. f. 12. cs. 17. ő. e. 1 2 5 Magyar Szakszervezeti Értesítő. 1944. jan. 1. ,,6 Uo. 1944. jan. 15.
