Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1316 SI TOS PÉTER Peyer tudatában volt a legalitás biztosítékainak, s arra törekedett, hogy semmit ne tegyen, ami ezek érvényét gyengíthetné, vagy éppen hatályon kívül helyezhetné. A nyilvános működési lehetőség megőrzése kétségkívül nemcsak a Szaktanács, nemcsak az egyes szakszervezetek, hanem a magyar munkásmozgalom egyetemes érdeke volt. Viszont Peyer és társai túlzottan derűlátó helyzetmegítélése fejeződött ki abban, hogy nem készültek fel a viszonyok olyan fordulatára, amely szükségessé teheti a munka folytatását illegális viszonyok között. Peyer úgy vélte, a munkásmozgalomnak nincsen ereje ahhoz, hogy meghatározó erővel szóljon bele a külpolitikába. Ezt nem is tartotta különösen fontosnak, mert meg volt győződve arról, hogy az ország sorsát, jövendő határait és belső rendjét a háború kimenetele dönti el. Tehát értelmetlennek ítélt minden kockázatot, ami azzal járhatott volna, hogy felmorzsolódik a szociáldemokrácia ereje, amire nagy szüksége lehet a fasizmus vereségét követő átrendeződésben. Ezért ellenezte a szakszervezetek részvételét a kommunisták által kezdeményezett mozgalmakban, akciókban, így az 1942. március 15-i tüntetésben.11 s Peyernek vezető szerepe volt abban a kampányban, amely a kommunistákkal való együttműködést szorgalmazó Szakasits Árpád főtitkár leváltását okozta. Peyer a legális munkásmozgalom tevékenységét 1941 -42-ben a belső szervezésre és a munkásság gazdasági érdekeinek képviseletére kívánta korlátozni. Az ipar lényegében állami irányítás alá került, a bérezésben, a munkaidő megállapításában és más kérdésekben a döntő szó a kormányhatóságokat, különösen a miniszterelnökséget és az iparügyi minisztériumot illette. Ebben a helyzetben az egyes szövetségi központok önálló fellépésének — a vasasok kivételével — kevés súlya lett volna. A Szaktanácsot mint az összmozgalom képviseletét azonban az állami szervek nem negligálhatták, és kénytelenkelletlen partnernek tekintették. Peyer tehát legalább a meghallgatás reményében kezdeményezhetett akciókat az életkörülményekjavítása érdekében.11 6 A Szaktanács végrehajtó bizottsága állandóan napirenden tartotta az ún. drágasági pótlék általános emelését mint a reálbércsökkenés megelőzésének az eszközét. Ez a háború időszakában a bérmozgalom alapvető célja, míg módszere a pótlék emelését követelő beadványok rendszeres eljuttatása volt az iparügyi minisztériumnak, a munkáltatói érdekképviseleteknek és a gyárak igazgatóságainak. Peyer arra törekedett, hogy a béremeléseket általánosan, minden szakmára és ágazatra kiterjedően, maradéktalanul megvalósítsák. A Szaktanács titkársága az egyes szakmai szervezetektől érkezett értesülések alapján folyamatosan ellenőrizte az intézkedések keresztülvitelét. A szakszervezetek fontos feladatuknak tekintették a szerzett jogok megvédését. A kormányzat 1941 végén a munkaközvetítés államosításával a mozgalom működésének egyik legfontosabb területét akarta kisajátítani. A végrehajtó bizottság 1942. január 26-án összbizalmi ülést rendezett. A harcias hangulatú tanácskozáson elfogadott határozati javaslatot Kabók és Peyer terjesztették fel a belügyminiszternek. Az állásfoglalásban tiltakoztak a munkaközvetítés államosítása ellen, s a törvénytervezetet tárgyalási alapul sem fogadták el.- Szóvá tették azt is, hogy még nincs végrehajtva a minimális munkabérek megállapítására vonatkozó rendelet, és nem szabályozták a kollektív szerződések jogi érvényét sem.11 7 115 Pintér: A Szociáldemokrata Párt története ... 305-306. ' 11 'Népszava, 1942. jún. 4. 117 PIA 651. f. 3. cs. 1942. sz. n. 1.
