Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
PEYER KÁROLY A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOMBAN 1944-IG 1313 felszabadította a francia dolgozókat. A tanulságokat a magyar proletariátus számára viszont csak abban látta, hogy tömörüljön a szociáldemokrata pártba és a szakszervezetekbe.10 7 Előfordul, hogy egy cikk szerzőjének az álláspontja abból derül ki, miről nem ír... Peyer teljes hallgatása a francia népfront üdvözlésekor a kommunisták szerepéről és a munkásegységről arra vallott, hogy ezekben a kérdésekben görcsösen ragaszkodott korábbi elfogult álláspontjához. Peyer a németországi munkásmozgalom tragédiájáért elsősorban a kommunistákat okolta. Hasonló magyarországi fejlemények elkerülésének orvén mint a Szaktanács végrehajtó bizottságának vezetője, még 1934—35-ben is utasításokat adott ki „tisztogató", „rostáló" akciókra. E lépéseihez kapóra jött 1934 novemberében a nemesfémes szakszervezet feloszlatása, amelyért a kommunistákat és az egységfront-politikát tette felelőssé. Peyer állandóan hadilábon állt a MÉMOSZ festő és kőműves szakosztályaival, amelyekben különösen erős volt a kommunisták befolyása. Peyer azonban a kommunistákhoz való viszony tekintetében is hajlamos volt arra, hogy időnként pragmatikus szempontoknak engedjen. Az 1930-as évek utolsó harmadában, a fasiszta offenzíva kibontakozásakor, eltűrte egy „hallgatólagos egységfront" létrejöttét.10 8 Már nem űzték ki a kommunistákat és az ellenzékieket a szakszervezetekből, sőt tisztségeket is elnyerhettek, jobbára az alsó- és középszintű mozgalmi szervekben, testületekben. Peyer toleranciája azonban csak odáig terjedt - egy közeli munkatársa szavaival —, „hogy behunyja a szemét a neki nem tetsző barátkozás tényei előtt".10 9 Együttműködésre, közös lépésekre sem ekkor, sem később nem volt hajlandó. Holott 1938-tól főként a megváltozott nemzetközi körülmények miatt a fasiszta veszély roppant fenyegetővé vált. Németország az Anschluss után Magyarország közvetlen szomszédja lett. Végső szakaszába érkezett a versailles-i békerendszer szétesése. A nyugateurópai polgári demokratikus országok a megbékéltetési politika jegyében „leírták" a délkelet-európai kis államokat, amelyeket a német érdekszférába tartozónak tekintettek. Ezért Hitler agresszív lépései e térségben nem találtak ellenállásra. Magyarországon még a dolgozó osztályok, rétegek túlnyomó többsége is úgy látta, elérkezett az ideje Trianon felszámolásának, a nemzeti sérelmek jóvátételének. A területi revízió igenlése elől a legális politikai életben egyetlen politikai erő, így az MSZDP sem térhetett ki.11 0 A hivatalos köröktől és a szélsőjobboldali ellenzéktől e kérdésben a szociáldemokrata vezetők oly módon határolták el magukat, hogy hirdették: a területeket nem kell „megfizetni" a fasiszta országoknak bel- és külpolitikai engedményekkel. Peyer az MSZDP 1939-es kongresszusán kifejtette, hogy „nem jár senkinek sem köszönet", és helytelenítette a csatlakozást az antikomintern paktumhoz. Tiltakozott az ellen, hogy az ún. „népi elv" jegyében a kormány kiváltságokat adjon a Volksbund irányította magyarországi német népcsoportnak. Kifogásolta a német gazdasági érdekek érvényesülését. Célzott arra is Peyer, hogy a fasizmus előretörése — nem feltartóztathatatlan folyamat. „Mert egyáltalán nem olyan biztos — mondotta —, hogy azok az 1 07 Szakszervezeti Értesítő 1936. l.sz. 1. - Az MSZDP vezetőségének felfogásáról a magyar népfront kérdésében 1. Pintér István i. m. 100. és köv. 10 * Sipos: Harc a szakszervezetekért. .. 1 09 PIA 867. f. sz-76. Szakasits Antal visszaemlékezése. 110 Vö. Pintér i. m. 163. 9 Századok 1983/6
