Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
PEYER KÁROLY A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOMBAN 1944-IG 1311 tekkel, s általában az osztályharcos mozgalommal szűk értelemben felfogott anyagi érdekeik szabályozták. A minimális munkabérek megállapítása, a munkaidő rendezése, a családi pótlék és a fizetett szabadság bevezetése — mind a munkásmozgalom régi követelései. Ezeket a kormányzat most kisajátította abból a célból, hogy bizonyítsa: nincs szükség osztályharcra, fölöslegesek a szakszervezetek, hiszen az állam a „védelmében veszi" a nincstelen dolgozó rétegeket, intézményesen „gondoskodik róluk". A szociális törvényhozás demagóg jellegének, a totális fasiszta irányzattal összefüggő indítékainak leleplezése nem volt egyszerű dolog. Az intézkedések lassú ütemben, számos eleve beépített korlátozással, a munkáltatók szabotálási törekvései közepette valósultak meg, a munkásság mégis az életszínvonalat növelő, az életminőséget javító gesztusoknak tekintette azokat. A kizárólag elutasításra szorítkozó válasz nem talált volna sem megértésre, sem támogatásra. A szakszervezeti mozgalom csak árnyalt lépésekkel ellensúlyozhatta a kormány „munkásfogó" igyekezetét. Peyer felismerte, ha már a szakszervezeteknek nem volt erejük a szociálpolitikai reformok kiharcolására, legfeljebb közvetve éreztették a hatásukat, akkor azt kell elérni, hogy a szakmozgalom a végrehajtásban bizonyítsa, az intézkedések megvalósulásának üteme és terjedelme a szakszervezetek erőfeszítéseitől függ. Hiszen kerettörvényekről volt szó, amelyek tényleges tartalma a gyakorlatban alakult ki. „A munkásság a jövőben is csak a maga szervezettségére támaszkodhatik a bérkérdések rendezésénél, és legfeljebb mint kisegítő eszközt veheti igénybe a kormánynak a minimális munkabérek ügyében kiadott rendelkezéseit" — írta Peyer 1937 elején.9 9 Peyer joggal számított arra is, hogy a hatóságoktól nem várhatók következetes, erőskezű szankciók az ellenszegülő munkáltatókkal szemben. A szakszervezetek tehát oly módon őrizhetik meg a módosult körülmények között funkciójukat a gazdasági érdekvédelemben, hogy kierőszakolják a jogszabályok betartását, állandó bővítését. Az 1937 szeptemberi rendkívüli szakszervezeti kongresszuson a végrehajtó bizottság vezető titkárának indítványára elfogadott határozati javaslat megállapította: „l.hogy minden szociálpolitikai törvénynek vagy rendeletnek csak akkor van értéke, ha annak rendelkezései a gyakorlatban végrehajtatnak. A gyakorlati végrehajtásnak legfontosabb tényezői maguk az érdekeltek és a szabad szakszervezetek. Miután az egyesülési szabadság mai korlátozottsága nem nyújt lehetőséget arra, hogy a szakmai szervezetek a fennálló szociálpolitikai törvények és rendeletek ellenőrzését kellő eréllyel és az ország minden területén végezhessék, követeljük a teljes egyesülési és szervezkedési szabadságot."10 0 A reformok megvalósulása és a szakszervezetek ereje között fennálló összefüggés hangsúlyozása politikai rutinról és taktikai csiszoltságról tanúskodott. Ez olyan ütközet volt, amelyben Peyer és vezető társai nem szenvedhettek vereséget. A kormányt ugyanis manipulálási céljai legalább részben ígéretei megvalósítására késztették. így kedvező lehetőség kínálkozott arra, hogy a szociáldemokraták egyeztető tárgyalásokkal, kompromisszumokkal mindenképpen sikereket érjenek el. Másfelől pedig a napirenden levő bér-, "Szakszervezeti Értesítő 1937. febr. 1 0 0 Uo. 1937. okt. 3.
