Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1310 SI TOS PÉTER kozásaiban szintén állandóan visszatért a „magyar munkásság nemzeti célú megszervezésének" programja. Az iparügyi miniszter kilátásba helyezte a fasiszta Dopolavoro szabadidő-szervezet átvételét.9 6 A közvetlenül fenyegető veszély arra késztette Peyert is, hogy aktívabb, határozottabb politikát szorgalmazzon és alkalmazzon. A cselekvéshez kedvező környezetet teremtett a gazdasági élet megélénkülése az évtized közepétől. Terjedt a sztrájkmozgalom: a munkabeszüntetések száma 1931-hez képest háromszorosra, a résztvevőké hétszeresre, több mint 14 ezer főre emelkedett. Peyer az 1935 szeptemberi rendkívüli szakszervezeti kongresszuson meghirdette a cselekvő ellenállást, és kiadta a szakszervezetek megerősítésének jelszavát. Az ő javaslatára elfogadott határozat tiltakozott az időközben nyilvánosságra jutott érdekképviseleti törvényjavaslat ellen, követelte a szakszervezetek működését korlátozó rendeletek visszavonását, kimondotta, hogy a munkásság érdekeinek védelmére egyedül a munkásság által alakított és autonóm hatáskörben vezetett egyesületek jogosultak. A Szaktanács titkára állás foglalt az MSZDP és a szakszervezetek kapcsolatainak fenntartása, a gazdasági mozgalom szociáldemokrata politikai tartalmának megőrzése mellett: „Az is sokszor hangoztatják ellenfeleink, hogy a szakszervezetek politizálnak és hogy a szociáldemokrata párt szervezetei. Erre csak azt mondjuk, hogy az összes gazdasági egyesületek politizálnak. Amikor az OMGE a búzaárak fölemeléséért harcol, vagy valamely kartell vámvédelmet kér, ez is politika. A szakszervezetek nem kérdezik a fölvételnél a tagok politikai meggyőződését, mert nagyon jól tudják, hogy a mindennapi küzdelem úgyis a szociáldemokrata párt szervezeteibe vezeti őket. Hogy a szervezett munkások csaknem kivétel nélkül mind szociáldemokraták, az csak azt bizonyítja, hogy egyedül a szociáldemokrata párt küzd azokért a célokért, amelyeket a szervezett munkások helyeseknek ismertek fel."9 7 A legális munkásmozgalom ellentámadásának csúcspontja 1936 tavaszán a „Szakszervezeti Hónap", amelyet Peyer irányításával a Szaktanács szervezett. Április 27.-május 22. között összpontosított kampány keretében minden szakma nyilvános gyűléseket, bizalmi értekezleteket, tagavató és jubileumi ünnepélyeket, kultúresteket, ifjúsági és nőgyűléseket stb. rendezett, nagy számban terjesztettek agitációs röpiratokat, szaklap-különszámokat. Növekedett a sztrájkok és más bérmozgalmak száma. „Olyan kis községekben és falvakban is vannak bérharcok, . .. ahol a múltban azt sem tudták, hogy ilyesmi létezik"9 8 - állapította meg a politikai rendőrség. 1936 — a munkásmozgalom fellendülésének az éve volt. Nom fémjelezték ugyan olyan kirobbanó összeütközések, mint 1930. szeptember 1., de ebben az esztendőben a magyar proletariátus érthető választ adott a szocialista szakszervezeteket veszélyeztető tervekre. A szociáldemokrata vezetőknek számolniok kellett azzal a kihívással is, amelyet a Gömbös „szociális reformprogramja" jelentett. Az ígéretek bárha csak részleges megvalósítása a kormány mellé állíthatta azokat a munkásrétegeket, amelyekben a politikai osztálytudat kevéssé vagy egyáltalán nem fejlődött ki, s identitásukat a szakszerveze-96 Új Magyarság 1935. okt. 29. ''Szakszervezeti Értesítő 1935. okt. 98 PIA 651. f. 4/353. o.e.
