Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
PEYER KÁROLY A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOMBAN 1944-IG 1309 rekre, akik eléggé hatalmasok ahhoz, hogy meghiúsítsák Gömbös tervbe vett „reformjait". Bethlen nem egy jelentéktelen bukott miniszterelnök volt, hanem változatlanul a kormánypárt zömének a vezetője, a kormányzó tanácsadója. Peyer és a szociáldemokrata pártvezetés többi tagja tisztában volt azzal, hogy a konzervatív tényezők nem az ő érdekükben szállnak szembe Gömbössel, de bíztak abban, hogy a Bethlen-csoportnak sikerül megtorpedóznia a totális fasiszta elképzelések hajóját, és azzal együtt elsüllyednek a szakszervezetek helyére tervezett korporációk is. A Gömbös-kormány ún. érdekképviseleti reformtervezete 1935 elején készült el, s ez időben szivárogtak ki az első értesülések a „munkaalkotmányra" vonatkozó elképzelésekről.9 2 Peyer, amikor február 18-án szűkkörű megbeszélésen ismertette a törvényjavaslatot a szakszervezetek vezetőivel, a „párbeszéd" lehetőségéről szólt. Sőt, szigorúan megtiltotta, hogy a résztvevők tájékoztassák a tagságot a Gömbös-féle tervezet részleteiről, hiszen, úgymond „a jobb és a baloldal agitációs anyagot kapna, hisz eddig is állandóan üti a baloldal az SZDP-t".9 3 Peyer és társai nem hagyhatták figyelmen kívül a kommunisták vezette Egyesült Szakszervezeti Ellenzék befolyását. Az ESzE szervezésében zajló kampány a szakszervezetek védelmében a munkásság mind szélesebb rétegeiben talált rokonszenvre. Ez bizonyította a proletariátus számottevő csoportjainak hajlandóságát az ellentámadásban való részvételre. Rádöbbentette továbbá a szakszervezetek és az MSZDP irányító csoportját, hogy kockán forog tömegbefolyása és népszerűsége. Az ellenzék működésének egyik legfontosabb momentuma éppen az volt, hogy az ESzE puszta léte is érvényesítette a konkurrencia-sokk ösztönző hatását a szociáldemokratákra. A gyűléseken, pártnapokon, szakszervezeti értekezleteken elmondott szenvedélyes nyilatkozatokra szorítkozó ellenállást, a nem fasiszta társadalmi-politikai tényezőkkel való együttműködést és a kormánnyal való alkudozást ötvöző taktika 1935 tavaszától egyre kevésbé felelt meg a belpolitikai fejleményeknek és a munkásmozgalomban kibontakozó új jelenségeknek. A Bethlen vezette konzervatív ellenzék a képviselőház feloszlatásával, valamint az új választásokkal összefüggő csatározások során átmenetileg kiszorult a kormányzati hatalomból, reá egyelőre nem lehetett számítani. Kétségtelen ténynek tűnt, hogy Horthy teljes politikai felhatalmazást adott Gömbösnek a „nemzeti munkaterv" megvalósítására. Gömbös már a korteskedési hadjárat során szegedi beszédében a leghatározottabb formában, s nem általános frázisokban; a közeljövőben, s nem távlati ígéretként helyezte kilátásba az érdekképviseleti rendszer bevezetését.94 A választásokat követő első minisztertanácson elfogadott négyéves munkaterv szerint a korporációk kiépítése 1936 tavaszán kerül napirendre, és néhány szociálpolitikai intézkedés előzi meg, hogy a magyar munkásosztályt hangulatilag előkészítse a betagolódásra a „nemzeti egységbe", és erősítse a fogékonyságát a hazafiság eszméje iránt.9 5 A kormány tagjainak 1935 őszi megnyilat-91 Sípos Péter: Harc a szakszervezetekért a harmincas évek második felében. Tanulmányok a magyarországi szakszervezeti mozgalom történetéből. Szerk. Kabos Ernő. Táncsics Kiadó. Bp. 1969. 93 PIA 5 00. f. 2. cs. 576. ő. e. 94 Népszava, 1935. márc. 19. 9 5 OL Minisztertanácsi jegyzőkönyv 1935. ápr. 13.
