Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1308 SI TOS PÉTER országon. Némi meglepetést a közélet köreiben csak az okozott, hogy Gömbös kormányfői bemutatkozó megnyilatkozásaiban több kérdésben korábbi kijelentéseihez képest mérsékeltebb álláspontot vallott. Nem így járt el azonban az osztályharcos munkásmozgalomról szólva — a szocialista szervezetek teljes felszámolását helyezte kilátásba, meghirdette kiiktatásukat az ország életéből. Persze, más dolog egy új politikaikormányzati modell alapvetését vázolni és ismét más kérdés az általános célokat, a „nemzeti munkaterv"-ben foglalt pontokat intézkedésekbe : törvényekbe és rendeletekbe átültetni. A belső erőviszonyok alapján kétségtelennek tűnt, hogy ehhez Gömbösnek is időre, talán évekre lesz szüksége. A lélektani háború azonban már 1932—33-ban is javában zajlott. Peyer - az MSZDP és a szakszervezetek tagságának a hangulatát kifejezve - számos éles hangú nyilatkozatban jelentette ki, hogy a szociáldemokraták visszautasítják Gömbös fenyegetőzéseit, ragaszkodnak létezési és működési jogukhoz, megvédik szervezeteiket és intézményeiket. A Szaktanács 1932. október 29-én mintegy ezer szakszervezeti vezetőt hívott össze értekezletre, amelynek egyetlen napirendi pontja a Gömbös-kormány hatalomra jutásával bekövetkezett új helyzet volt. Az aktívaülés egyértelműen állást foglalt a szervezett munkásság nevében: nem fogadnak el semmiféle korporációt, és teljes erővel védekeznek a fasizálási kísérletek ellen.8 9 Peyer az MSZDP 1933-as kongresszusán harcias nyilatkozatot tett: „.. . Ha az olasz fasizmus mintájára megvalósítandó érdekképviseleti rendszert akar valaki nálunk behozni, a munkássággal fogja szembetalálni magát..., mely az utolsó csepp véréig ellen fog állni."9 0 A Szaktanács vezetője 1934-ben Gömbössel folytatott tárgyalásai során ismételten elutasította a „nemzeti" alapra helyezkedést és a szociáldemokrata elvek feladását.9 1 Az eszmecsere egyébként megfelelt Peyer több ízben hangoztatott taktikai elvének: „politikus vagyok, ezért mindenkivel tárgyalok". Peyer úgy vélte, az alkudozás csak akkor járhat eredménnyel, ha zárt körben zajlik, legfeljebb néhány beavatott tudomásával. Nem tartott kívánatosnak a megbeszélések folyamán erőteljesebb mozgalmi aktivitást, amely esetleg 1930. szeptember l-hez hasonlóan a szociáldemokrata párti és szakszervezeti vezetők számára ellenőrizhetetlenné válik, mert félt attól, hogy a felszabadított erőket nem tudják uralni. így a munkásmozgalom olyan veszélyt jelenthet a polgári rend számára, amely a kényszerrendszabályokat, a fasizálást követelők táborát erősíti a politikai és a kormányzati hatalom szintjén Holott Gömbös miniszterelnöksége első éveiben úgy tűnt, az államvezetést gyakorló csoport felbomlóban van, s a megoszlás kedvező lehetőséget nyújt a szociáldemokrata politikusok számára az ellentétek kihasználására - mint 1921 decemberében -.hacsaka fenyegetettség érzete nem szilárdítja meg a vezető rétegek egységét. Peyer 1933—34-ben minden korábbi esélynél kedvezőbb lehetőséget látott a manőverekre. Hiszen ezúttal nem csupán a viszonylag erőtlen polgári ellenzékre számíthattak a kormányzat ellen, most a guvernamentális táboron belül is, így remélték, szövetségesre lelnek. Ha talán nem szoros fegyverbarátokra, de legalább olyan partne-89 PIA 651. f. 2. cs. 1932. 90 PIA 651. f. 2. cs. 1933-4-2118. ő. e. 91 Pintér István: A Szociáldemokrata Párt története 1933-1944. Kossuth Kiadó 1981. 31.
