Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1306 SI TOS PÉTER történjenek"8 1 — mondotta. Az előterjesztést a résztvevők „egyhangúlag, nagy lelkesedéssel" fogadták el. A szakszervezeti vezetőségek augusztus 12-én a Szaktanács végrehajtóbizottsága titkárságától átiratot kaptak: kezdjék meg az agitációt a demonstrációra, hívják össze a szakmai bizalmi testületeket, tartsanak üzemi értekezleteket, adjanak ki rendkívüli szaklap számot. A munkásság körében oly kedvező visszhangra talált a kezdeményezés, hogy bármiféle meghátrálás jóvátehetetlen tekintélycsorbulást okozott volna. Pajor Rudolf augusztus 25-én tájékoztatta a budapesti és környéki párttitkárokat: a Szaktanács ragaszkodik ahhoz, hogy a tüntetést minden körülmények között rendezzék meg.8 2 Révész Mihály szerint Peyer „... minden fenyegetés ellenére kitartott a tüntető felvonulás gondolata mellett, s ebben Garami Ernő nagyon határozottan támogatta".8 3 A történeti irodalomban makacsul tartja magát az a nézet, hogy a szociáldemokraták „csendes sétát" terveztek.8 4 A Szaktanács felszólítása azonban békés, de korántsem csendes megmozdulásra szólt. A felhívás kifejezetten tartalmazta, hogy a munkásság „erőteljes megnyilatkozásával emelje fel szavát" a munkaalkalmakért, a munkanélküli segélyért, a 8 órás munkaidőért. A vasas szaklap „Ki az utcára!" c. vezércikke szintén hangsúlyozta: „hangos szóval és félreérthetetlenül" kell kifejezésre juttatni, „hogy az a csúnya játék, amely a kormány nemtörődömségét jelzi, nem folyhat tovább".8 5 A demonstrációban, amelyet elsősorban a kommunisták aktivitása fejlesztett országot-világot megdöbbentő ütközetté a munkások és a karhatalom között, mintegy 150ezren vettek részt.8 6 Peyer az MSZDP évi kongresszusán, amely néhány nappal a tüntetést követően ülésezett, kilátásba helyezte szeptember elseje megismétlését más formában, ha továbbra sem törődnek a munkanélküliekkel.8 7 Szeptember elseje és a további megmozdulások 1930—31-ben hozzájárultak a több mint tíz éve hatalmon lévő Bethlen-kormány bukásához. Károlyi Gyula, az új miniszterelnök a munkássággal szemben kísérletet tett a „korbács és mézeskalács" taktika alkalmazására. A biatorbágyi merénylet ürügyén kihirdették a statáriumot, mintegy védőpajzsként a tömegmozgalmak ellen, és tovább korlátozták a gyülekezési jogot. Novemberben a kormány az ínség-segély egy részét, 150 ezer pengőt, a szakszervezeteknek utalta ki. Az összeget a Szaktanács végrehajtó bizottsága osztotta el a szakszervezetek között a munkanélküli tagok arányában. (4 héten át összesen 24 284 esetben átlag 6 pengőt juttattak.) Az összeg jelentéktelenségével a Szaktanács vezetői is tisztában voltak. Peyer azonban frontáttörést látott a kormány gesztusában, a szak-81 Népszava, 1930. aug. 12. "PIA 654. f. 4. cs. 150. o.e. 8 3 PIA 867. f. r-97. Révész Mihály visszaemlékezése. 84 L. újabban pl. Magyarország története 1918-19; 1919-1945. Főszerkesztő: Ránki György. Szerkesztők: Hajdú Tibor, Tilkovszky Lóránt. Akadémiai Kiadó. Bp. 1976. 616. 8 5 Vas- és Fémmunkások Lapja. 1930. aug. 27. 86 A nap eseményeit rész. 1. Borsányi György: „Munkát! Kenyeret!" A proletariátus tömegmozgalom Magyarországon a gazdasági válság éveiben (1929-1933) Kossuth Kiadó. Bp. 1971. 110. és köv. 87 PIA 658. f. l.cs. 30. ő. e.
