Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1304 SI TOS PÉTER Mindez azonban nem menti, hogy a mozgalmon belül sokszor felfortyant a legcsekélyebb kritikára, ellentmondásra és nem válogatott a szavakban. Még kongresszusi elnöki emelvényről is elhangzott tőle egy ellenvetésre válaszul: „Ez marhaság!" Pedig a kölcsönös tisztelet nem csupán íratlan törvény volt mind a pártban, mind a szakszervezetekben, hanem minden testület működési szabályzata külön pontban mondotta ki a tagok udvariasságának a követelményét. Peyer nőügyei7 8 szintén afférokat okoztak. Viszont alaptalanul rebesgettek tisztázatlan pénzügyletekről, azzal kapcsolatban, hogy házat építtetett maga és leánya számára. Takarékosan élt, különösen gyakori külföldi útjain rakta élükre a filléreket. Ahogyan Révész Mihálynak egy ízben mondotta - nem kíván öreg korára a mozgalom kegyelemkenyerére szorulni. 1927 elején Peyer megpályázta az elhunyt Jászai Samu örökét, a Szaktanács végrehajtó bizottsága vezető titkári tisztét. Számottevő versenytársa nem volt, sem bányászszakszervezetbeli sikertelensége, sem személyiségének visszatetsző vonásai ellenére. A legjelentékenyebb szakma, ahonnan Peyer karrierje elindult a századelőn, a vasasok, egyértelműen őt támogatták.7 9 Ez, meglehet, önmagában is elegendő lett volna a sikerhez. Az állás elnyerésének legnyomatékosabb biztosítéka azonban Peyer különleges helyzete volt a legális munkásmozgalomban. Személye kapcsolta össze a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek vezetőségét; tagja volt továbbá minden olyan testületnek, amely a közélet valamelyik területén az MSZDP tevékenységét irányította. Növelte tekintélyét, hogy a mozgalomban egyedülálló jártasságra tett szert az általános politikai kérdésekkel kapcsolatos manőverezésben. A kormányzat és a munkáltatók elsősorban Peyert fogadták el tárgyalófélnek a munkásosztály képviseletében, ahogyan más társadalmi csoportoknak is működtek a közéletben szószólóik. A Szaktanács új vezetője programadó megnyilatkozásaiban előtérbe állította a szervezési feladatokat, amelyek között külön felhívta a figyelmet a földmunkások megnyerésére. Hangsúlyozta, hogy nagyobb gond fordítandó a nevelő munkára, amelyen belül „elméleti kérdések helyett többet kell gyakorlati kérdésekkel foglalkozni". Fontos tennivalónak minősítette a munkás kulturális és sportegyesületek fejlesztését, az ifjúmunkások és a dolgozó nők bevonását a mozgalomba. A gazdasági és szociális követelések listája magában foglalta a munkásbiztosítás önkormányzatát, a munkanélküliség esetére szóló biztosítást, az iparfelügyelet kiterjesztését, a 8 órás munkaidő törvénybeiktatását.8 0 Amikor Peyer átvette a Szaktanács irányítását, a szociáldemokrata politikai és gazdasági mozgalom a krízis állapotában volt. Az eredménytelenség a gazdasági alapkövetelések érvényesítésében, a szervezettség további csökkenése, a belső hasadások több nagy szakszervezetben, politikai síkon pedig a parlamenti harc meddősége, majd a számottevő visszaesés a szociáldemokrata pártra szavazók számában 1926-ban 1922-höz képest — a legális munkásmozgalom válságát jelezték. A szociáldemokraták 1921—22 fordulóján az aktivitás újrafelvételekor abban bíztak, hogy erőteljes nemzetközi nyomás nehezedik majd Horthyékra demokratikus "PIA 500. f. l.ics. 89. ő. e. - PIA 867. f. r-97. Révész Mihály visszaemlékezése. - PIA 651. f. 4. cs. 63. ő. e. - PIA 658. f. 5. cs. 152. ő. e. - PIA 651. f. 4. cs) 438. ő. e. "PIA 672. f. 1927/21. és 31. ő. e. 80 Szakszervezeti Értesítő 1927. jún.
