Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
PEYER KÁROLY A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOMBAN 1944-IG 1303 helyzetben — a kedvezőtlen objektív körülmények ellenére — ez a megoldás vezethetett volna ki a zsákutcából, legalább az agitáció fellendítésével. A hangulatra jellemző, hogy Peyer távozása után a szakszervezet éléről a belügyminiszter külön körrendeletben figyelmeztette az alárendelt hatóságait: erőteljesebb szervező munka várható a bányatelepeken, mert Peyer, „aki ellen a bányászok nagy része ellenszenvvel viseltetett, megvált a szövetségtől, helyét a bányászok között népszerű Esztergályos János vette át".7 3 Peyer vonalvezetését élesen bírálta a szociáldemokrata emigráció, különösen a Böhm-Kunfi-csoport. Böhm, amint ez Mónushoz írott leveleiből kitűnik, attól tartott, hogy a párt csődbe kerül, aminek a kommunisták látnák a hasznát. A külföldön tartózkodó vezetők Peyert tették elsősorban felelőssé az 1925-ös pártszakadásért és az MSZDP sikereiért a munkásság soraiban. Szerepük volt abban, hogy a Szocialista Munkásinternacionálé különbizottsága elítélte az 1921-es megegyezést a kormánnyal. Az emigráció joggal nehezményezte, hogy Peyer időnként sértően utasította vissza a bírálatot. Böhm kétségbe vonta Peyer erkölcsi jogát arra, hogy „az emigrációt állandóan piszkolja, és „Ézsau Károlynak" titulálta őt, akinek „fékezhetetlen természetét" 50 éves korában már nem lehet megváltoztatni.74 Peyer azzal igazolta a goromba hangot elvtársaival szemben, hogy „van kemény hangja' és asztalra ütése felfelé is".7 S Bizonyos, hogy számos esetben szállt szembe ugyancsak érdesen politikai ellenfeleivel, rendőrtiszttől egészen a miniszterelnökig. Bethlent a frankügy idején a nemzetgyűlésben „aljas"-nak és „hazug"-nak nevezte. Még a kormányzó sem volt tabu Peyer számára .. . Interpellációban tette szóvá egy vidéki államfői látogatás túlzottan díszes és költséges külsőségeit. Nem kevés morális bátorság kellett egy ilyen parlamenti közbekiáltáshoz sem: „Én a Horthy-akcióra emlékszem, csak a Horthy-akció elszámolására nem!"7 6 Hasonló modorban ostorozta a budapesti városvezetés tevékenységét is. Egy alkalommal a választási adminisztrációt tömören „szemétdomb "-nak titulálta. Mindezt Peyer többek között azért is megengedhette magának, mert élvezte a parlamenti képviselőknek kijáró mentelmi jog oltalmát, továbbá kitűnő értesülésekkel rendelkezett a közélet titkairól, szereplőinek szennyes dolgairól. Több esetben hozta zavarba a minisztereket „Szigorúan bizalmas! Csak saját kezű felbontásra!" jelzetű iratok parlamenti ismertetésével, ami után már annak sem volt akadálya, hogy a dokumentumot a Népszava nyilvánosságra hozza hasábjain. A liberális, a legitimista és a szociáldemokrata politikusok fontos fegyverként alkalmazták a leleplezéseket a rezsim vezető személyiségeinek sötét ügyleteiről. Peyer is gyakran szellőztetett penetráns illatú visszaéléseket, panamákat. Magából kikelve kiabálta az előkelő képviselőházi ülésteremben a népjóléti minisztérium hírhedt albertfalvi építkezéseiről: „Majd bebizonyítom, hogy három milliót loptak ott. Lopni szabad, bizonyítani nem szabad? !"7 7 73 PIA 651. f. 5. cs. 1928. máj. ll.(5<789) 74 PIA 658. f. 5. cs. 145. - 721. f. 1. cs. 29. 1. c, d. ő. e. 7 5 PIA 867. f. r-97. Révész Mihály visszaemlékezése. 76 KN 1922. XII. k.>226. 1923. jún. 23. 77 KN 1927. XXXIII. k. 38. 1931. jan. 27.
